A nagy Barnabás család
A nyári, tikkasztó hőségből jóleső érzés volt a hegyekbe utazni, hogy részt vehessünk azon az egyhetes családi táborozáson, amely június 26-án kezdődött a Hargita Keresztyén Táborban. Ez a táborhely Székelyudvarhely és Csíkszereda közötti útvonal felénél helyezkedik el, és egész évben tártkarokkal várja a felüdülni vágyókat. A táborba az ország mind a négy égtája felől érkeztek családok úgy, mint a Szilágyságból, Nagyváradról, Kolozsvárról, Székelyföldről, hogy megpihenjenek testileg és lelkileg. Amikor az ebédlőbe megérkeztünk, a táborozók már jelen voltak és az Úr Jézus példázata jutott eszembe „A nagy vacsoráról”. Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. Sajnos a hivatalosak sorra visszautasították a meghívást, amire a gazda megharagudott és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” (Lukács 14:21b) Így tárult elénk ez a képvalóságosan, megértve elsősorban Isten végtelen nagy kegyelmét és szeretetét, amely mai napig is tart, másodsorban viszont, hogy milyen nagy kiváltság, hogy ennek a „nagy Barnabás családnak” mi is részesei lehetünk.
Az idei tábor a Barnabás Alapítvány (Budai Evódia, mentálhigiénés szakember) és a Joni&friends alapítvány (Kis Ottó-Károly lelkipásztor) közös szervezésében jött létre, mely azt a célt szolgálta, hogy segítséget nyújtson a fogyatékkal élő személyek és családtagjaik felé. A mintegy 60 fogyatékkal élő gyermek, ezeknek szülei, testvérei, és a szervező csapat összesen 130 lélekszámban lehettünk együtt a közös tevékenységek során. A táborhét mottója („Félelem nélkül”) mindannyiunk szívét megvizsgálta. Kis Ottó Károly és Nagy Ferencz lelkipásztorok által, délelőttönként hallhattunk a három zsidó ifjúról, akiket a tüzes kemencébe dobtak, az irgalmas samaritánusról, valamint Pál és Silás békességes magatartásáról a börtönben, amely arra tanított minket, hogy imádjuk Istent félelem nélkül, szeressünk félelem nélkül, és szolgáljunk Istennek félelem nélkül. Voltak külön tevékenységek a gyermekeknek és a szülőknek is. A sérült gyerekekkel való foglalkozást önkéntes fiatalok vállalták az egész hét folyamán szinte reggeltől estig. A délutáni szülők iskolájában dr. Berszán Lídia egyetemi docens vezette a beszélgetést, akinek egyik fő szakterülete a fogyatékos személyek társadalmi integrációja. Egymás tapasztalatai által beszélgethettünk a befogadásról, a fegyelmezésről, és a kiapadhatatlan erőforrásokról, melyre mindenkinek szüksége van. Az esti istentiszteleteket Budai Lajos, valamint Tóth Krisztián lelkipásztorok vezették. Szó volt a keserűség mérges gyökeréről, amely bárhogy is keletkezett mindig azt a személyt fogja tönkre tenni, akiben a keserűség ott marad. Ezért minél hamarabb meg kell szabadulni tőle!
Lehetőség nyílt egy buszos kirándulásra is a Gyilkos tóhoz, Békási szoroshoz és a Békási tóra. Sok család számára önerőből lehetetlen lett volna ilyen helyekre ellátogatni. Vidám énekek, az önfeledt játék és kacagás, mély, felszabadító beszélgetések és imák tették felejthetetlenné az idei tábort. A sérült gyermekek számára ez a tábor az év fénypontja, mert érzik a közösség összetartó erejét, a szeretetet és az elfogadást.
Hálásak vagyunk Istennek és minden támogatónak, akik lehetővé tették ezt a táborozást: Zilahi Magyar Baptista Gyülekezet, RMDSZ és Communitas, Szilágy Társaság Kulturális Egyesület. Külön köszönjük az RMDSZ Szilágy Megyei Szervezetének az utazáshoz felajánlott mikrobuszt.
Milyen jó, hogy a „nagy vacsorára” minket is befogadtak!
Nagy Ferencz, Zilah