A magyarokra!

Városainkban, községeinkben, falvainkban élő magyar közösségeink sorsa függ a mi szavazatunktól. Csak akkor vagyunk erősek, ha mi is beleszólunk helységeink közigazgatásába, sorsunk alakításába!

Szórványban az erő! Ott a legnagyobb!

Amikor minden félelmet levetkőzünk és hiszünk önmagunkban, magyarságunkban, szórványban erősödő sorsunkban.

Hányszor és hányszor halljuk a pesszimisták szájából: minek bajlódni a gondokkal, úgyis tornyosulnak, tengernyi bánatban és megalkuvásban múlik életünk, morzsolódik sorsunk. Itt már csak egy csoda segít.

Hiszek a csodákban, mert a csoda mi vagyunk. Azzal, amit nap mint nap a magyar jövőért cselekszünk. Amikor nem mondunk le magyarságunkról és gyermekeinket magyar iskolába íratjuk, amikor táltos erőként a magyar szó beragyogja szellemi egünket, amikor nem a látszatkeserűség épít fészket lelkünkben, hanem a hit, hogy vagyunk, és erősek vagyunk. Nem a lemondás fészkelődik gondolatainkba, hanem a sikerérzet higgadtsága építi bennünk magyar létünk katedrálisát.

Sikeresnek kell lennünk, mert siker nélkül senkik sem vagyunk!

Most itt az idő erre! Mutassuk meg még egyszer, mint annyiszor történelmünk folyamán, hogy egy az erőnk, egyek vagyunk!

Menjünk el szavazni! Minden magyar szavazat aranyat ér!

Ne hallgassunk senki lemondó szavára, semmilyen bánat és sérelem hangjára, a bennünk feszülő egyéni akaratok olvadjanak össze hangorkánná: győzni akarunk!

Győzünk, ha egyet akar magyar a magyarnak!

Szóljunk a szomszédnak, szóljunk az elkeseredetteknek, szóljunk azoknak, akik már hinni sem akarnak, szóljunk a meghátrálóknak, szóljunk a lemondani készülőknek, szóljunk az életkedvüket elveszítetteknek, szóljunk a közöny leplébe öltözötteknek, hogy itt az idő, újra itt van!

Menjünk el szavazni!

Hallassuk szavunkat!

A mi magyar jövőnkért ezen a földön!

Menjünk el szavazni a magyarokra!