A Magyar Kultúra Napját ünnepeltük Sarmaságon

Megünnepeltük a Magyar Kultúra Napját Sarmaságon is, tisztelegve ezzel Kölcsey Ferenc és ezer éves múltunk előtt.

A magyar kultúra napjáról való megemlékezés ötletét először ifj. Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.” Talán ezek a gondolatok biztatták arra a sarmaságiakat, hogy 17 évvel ezelőtt megszervezzék első ünnepi megemlékezésüket e jeles nap alkalmából, amely Szilágy megyében még akkoriban gyerekcipőben járt.

Január 21-én egy olyan ünnepet igyekeztünk méltósággal és tisztelettel megünnepelni, amely meghatározza évezredes történelmünket és a jövőben is ezt fogja tenni a mi segítségünkkel. Tökéletes alkalom volt arra, hogy megbeszéljük édes anyanyelvünk, kultúránk fontosságát, bárhol is éljünk a nagyvilágban.

Mégis a dicső szónoklatok, beszédek mit sem érnek, ha ezeket nem követik elszánt tettek. Nap mint nap tennünk kell azért, hogy mindaz az érték, örökség, amelyet ezer éves történelmünk és elődeink hagytak ránk, ne vesszen a feledésbe, hanem maradjon meg, amelyet tovább adhatunk a jövő nemzedéke számára!

A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha feladataink jegyében számvetést készítünk, hogy milyen módon kell a ránk hagyott kulturális örökségünkkel felelősséggel bánnunk. Az így kapott tudást pedig további felelősségünk megosztani gyermekeinkkel, unokáinkkal, hiszen a kultúránk addig él, ameddig nemzetünk!

Kötelességünknek tartom, hogy fejlesszük közösségünket, hogy büszkék lehessünk nyelvünkre, kultúránkra, nemzeti jelképeinkre, az értékeinkre. Ezért helyi kulturális élményekre van szükségünk, amelyből a közösség minden tagja aktívan részt vállal. Előadássorozatunknak többek között ez is célja volt, közösségi élményt okozni a helyieknek, hiszen a két éves pandémia ideje alatt még jobban elidegenedtünk egymástól és döcögősen megy az újra egymásra találás.

Jó szokásunkhoz híven a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepi előadást a sarmasági Művelődési Házban tartottuk. Az eseményt Horváth József nyugalmazott történelemtanár ünnepi beszéde nyitotta, „A Magyar Kultúra Napja – Hagyomány és érték” címmel. A tanár úr gondolataiban kifejtette: „Számunkra eligazító jelzőrendszer és tápláló forrás, legyünk bár kétszerűen élői vagy tudatos választói e gyűjtő-tagadó világnak. Magában hordozza a magyarság hagyományait, kiképződött adottságait és megkülönböztető termékeit. A kultúra általánossága magyarságunkban lesz konkrét, magyarul leszünk emberek. Ezért létünk érdekében kifejtett cselekvés és nemzeti azonosságtudat egyszerre „hagyomány és érték”, amelyet történelmünk során létrehozunk, ad igazolást fennmaradásunkhoz.”

Dari Tamás, Szilágy megye prefektusa is köszöntötte az ünneplő közönséget. Ünnepi gondolataiban kifejtette, hogy „ezen a napon a világ minden részén a magyarok áldoznak a magyar kultúra és a magyar hagyományok előtt. Hagyományaink, a kultúránk ugyanúgy szól a jelenünkről, mint a múltunkról, de a jövőnkről is. Ezeket ápolnunk kell és tovább kell adnunk az utánunk jövőnknek. Nagy örömmel tölt el, hogy szülőfalumban, Sarmaságon is kellő keretek között áldoznak a magyar kultúra előtt!”

Az ünnepi gondolatokat kulturális műsor követte, a Debreceni Népi Együttes Ifjúsági Csoportja magyarbődi, mezőküszei táncokat adtak elő, a sarmasági Illegetők Néptáncegyüttes hangszertagozata bemutatta az elmúlt időszakban tanultakat – oktatóik Major Arnold és Bai Attila, az Illegetők Néptáncegyüttes pedig szatmári táncokat mutatott be, szólistájuk, Csóka Laura pedig kalotaszegi népdalcsokort adott elő. Az est fénypontja pedig a Debreceni Népi Együttes Ifjúsági Csoportja és az Illegetők Néptáncegyüttes közös produkciója volt, ahol szilágysági tánccal kápráztatták el a jelenlévőket. Ünnepi alkalmunkon az élőzenét Major Arnold és a Bürkös Zenekar biztosította.

Végszókén közösen, egy szívvel és lélekkel elénekeltük nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.

Isten, áldd meg a magyart!

Székely Anetta