A hetedik te magad légy – 7. falunap Zsobokon

Kik vagyunk, miben áll egyediségünk, honnan jöttünk és merre tartunk itt a kalotaszegi Zsobokon? Mondhatnánk azt is, hogy a hetedik zsoboki falunap az önkifejezés ünnepe lett. Nem magamutogatós, nem önmegvalósítós, hanem önismeretből fakadó és önismeretre vezető visszatekintés a múltra és vágyakozó előretekintés a jövőbe.

“A zsoltáros szavaival együtt fakadt a remény: Szerelmesének álmában is ad eleget. Ott, ahol más csak sáros szekérutat látott, a zsobokiak már az aszfaltutat, amely lerövidíti a járást Bánffyhunyad és Kolozsvár felé; ott, ahol más csak a kiüresedett, lehangoló, öregedő falut látta, a zsobokiak és a fiatal lelkészházaspár gyerekzsivajt, újra benépesített iskolát, megújult templomot, munkahelyeket, húsz-harminc-ötven év múlva is virágzó jövendőt láttak.”- mutatott rá Nagy Alpár-Csaba helyi református lelkipásztor a ‘90-es évek elejétől itt szolgáló Molnár-házaspár és akkori gyülekezetük álmaira, hitére, Isten rajtuk keresztül megmutatkozó gondviselésére. A falunapot megnyitó igehirdetés idén az iskola udvarán hangzott el, ahol felújított intézményt avattunk és névadó ünnepséget tartottunk. Iskolánk felvette a Dr. Molnár János Általános Iskola nevet.

Molnár János 1955-ben született Zsibón, 1980-ban szerzett lelkészi oklevelet a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. 1982-ben kötött házasságot Molnár Irma lelkésznővel. 1986-ban kezdődött teológiai tanári pályája. Felesége szolgálati helye 1991-től Zsobok lett, ennek a kis falunak felvirágoztatását pedig ő maga is szívügyének tekintette és minden erejével és kapcsolataival előmozdítani igyekezett. 1992-ben felújították a templomot és parókiát, 1993-ban megépült a Sárvásárig vezető kövezett út, ugyanakkor elkezdődött a templom melletti régi iskola teljes felújítása. 1994-ben kialakították a Bethesda Gyermekotthon első épületét, mely kicsinek bizonyult, majd 1996-ban a jelenleg is működő intézmény nyithatta meg kapuit. 1997-ben már aszfaltos út vezetett át a falun. 1998-ban jött létre a malom és pékség, valamint a gépcsarnok, ugyanebben az évben megépült az iskola elemi osztályosoknak szánt épülete is.  

Varga-Imre István iskolaigazgató beszédében a régi latin mondást idézte: nomen est omen, melyet ez esetben úgy is fordíthatunk, hogy a név kötelez: dr. Molnár János munkássága nélkül ma nem járhatnának ide a zsoboki gyerekek, de ezután ahányszor az alma mater új névtáblájára tekintenek, bizakodó szívvel gondolhatnak arra, hogy Istenbe vetett hittel és kemény munkával csodákra lehetünk képesek – és ez nem csak elmélet, ez valóság, elég csak körülnézni.

Körülnézve impozáns épületeket látunk, rendezett sétányokat faragott fahidacskákkal és dúsan pirosló virágcserepekkel. Nem mindenki számára látható az a fáradságos munka, ami meghúzódik mindezek hátterében. Molnár Irma tiszteletesasszony rövid, de személyessége által annál emlékezetesebb történetei férjéről és vele átélt nehézségeikről, kicsit mindannyiunkat visszaröpítettek a messzi múltba.

A professzor úr igen kedvelte az ambíciós diákokat, de a felkészületlen tanulók számára mumus is tudott lenni – fogalmazott Dr. Péter István, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar intézetigazgatója, aki maga is tanítványa volt Molnár Jánosnak. „Nem tartozott a népszerű tanárok közé, de a többség szerette igényesen felépített tudományos előadásait és igeszerű, exegetikailag pontos prédikációit. Öt gyermekének és többszáz otthonos gyermeknek szigorú apja volt, de mindig a cél érdekében, az “érted haragszom, nem ellened” József Attila-i eszme rendjén. (…) A nevét segítségül hívó iskola minőségre kötelezi magát, és arra, hogy minden diák tarsolyába elrejtsék a csillagokhoz vezető létra minden fokát, és az egymáshoz vezető ösvények minden szálát ” – hangzott el továbbá a méltatásban.

Istennel való kapcsolatunk mellett fontosak az emberi kapcsolatok is, megtalálni és segíteni egymást azokkal, akikkel közösek a céljaink, illetve elfogadni azok segítségét, akik a céljainkkal azonosulni tudnak. Az akkori presbitérium áldozatkész, nyitott közösség volt, nem vetette meg a jószándékú vezetést, hanem összekapcsolódott azzal. De nem csak egymással összefogva építette a jövőt, hanem németországi testvérek adományait is elfogadva – közülük is többen részt vettek a falunapon, nekik is köszönetet mondhattunk áldozataikért.

Az iskola névadó ünnepsége után a falunap további része a Szent István Művelődési Ház területén zajlott. Itt a község polgármestere, Gál-Máté István köszöntötte a sokaságot. Továbbá felszólaltak: Seres Dénes parlamenti képviselő úr, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke, aki átadta a leendő előkészítő osztályos kisdiákoknak a Rákóczi Szövetség által ajándékozott iskolatáskákat. Ezt követték: Manfred Hollenbach, Ludwigsburg megyei tanácsosa, Baden-Würtenberg volt parlamenti képviselő, Murr egykori polgármestere, Marinka Viktor, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja, Szilágyi Róbert István – Szilágy megye tanácsának alelnöke, Günther Burk Murrból – a zsobokiak számára ajándék volt őket hallgatni, nem fukarkodtak dicséreteikkel. Díszoklevelek átnyújtására is sor került, falunkat szívügyüknek tekintő személyek számára.

Ünnep volt tehát a javából ez a falunap, az ünnepléshez pedig hozzátartozott a zene, a tánc, az evés-ivás, mulatság, könyvvásár, nagy beszélgetések, gyerekeknek a sok játéklehetőség: ugrálóvár, arcfestés, rajzolás, karkötő készítés, lemosható tetoválás, varázsbőrönd-nyitogatás és a szövegeiben és zenéjében is minőséget hozó vidám koncertje a Karaván együttesnek.

Szüleik és nevelőik örömére felléptek néptánc-előadással a zsoboki óvodások, iskolások és immár iskolát végzett fiatalok is, vendégként táncolt a színpadon a Gyáli Arany Néptáncegyüttes valamint a Rom P-o Drom váralmási tánccsoport.

Zenélt a színpadon az Igesziget keresztyén zenekar, amely a gyülekezet fiataljaiból állt össze idén Istent dicsőítő dalokat énekelni gitár- zongora-, dob-, furulya-, mandolinkísérettel. Helyi kötődésű együttes első fellépése volt a KalotaRock fergeteges koncertje is. Az est fő meghívottja a Groovehouse együttes volt. Az utóbuli Dj Bandival sokaknak hajnalig tartott. 

A zsobokiaknak nyilván sok munkát is jelentett mindez, csaknem az egész falu megmozdult, önkénteskedett. A malom és pékség munkatársai, helybéli asszonyok segítségével kürtőskalácsot sütöttek. A Bethesda Gyermekotthon munkatársai, a gyermekotthon volt lakói – sört csapoltak, limonádét kevertek, sütöttek-főztek. A Zsobokért Kulturális Egyesület is megmutatta vendégszeretetét és tagjai hozzájárultak a rendezvény gördülékeny lefolyásához.

Hála az ide érkező emberekért, eseményekért, ezért a hetedik alkalomért, és remény a jövőben, hogy lesz, és élménydús lesz a nyolcadik falunap is.

Zsigmond Júlia