,,Mert számomra a család a legszentebb és a legcsodálatosabb érték ebben a földi életben…”
Kolozsváron, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén, 18. alkalommal adták át az Ezüstfenyő-díjat elismerésül azoknak, akik kitartóan, önzetlenül szolgálják az erdélyi magyar közösséget az élet különböző területein. A díjazottak azok közzé tartoznak, akik oltalmazzák, újrateremtik, újra és újra kivívják azt, amiért 1989-ben érdemes volt küzdeni. Az idén, Szilágy megyéből, Szilágyi Róbert István, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének ügyvezető elnöke, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke részesült e díjban.
Szilágyi Róbert István már 18 éve elkötelezett híve a Szilágy megyei RMDSZ-nek, mint mondta, idén vált „politikai nagykorúvá.” A szervezetet második családjának tekinti, ezért nagy odaadással végezte és végzi a rá bízott feladatokat. Fiatalon, az egyetem padjaiból került az RMDSZ-hez. Pályaválasztásáról, a kezdeti évekről, a jövőről, és a jelenlegi politikai életről a Szilágyság hetilapnak nyilatkozott.
– Politológiát végeztél. Ez azt jelenti, hogy tudatosan készültél a politikai pályára?
– A középiskolai évek alatt nagyon kedveltem a történelmet, eredeti elképzelésem szerint történelem szakot szerettem volna végezni, viszont abban az évben, amikor felvételiztem volna erre a szakra, megváltozott a felvételi kritérium és annak módszertana, a bibliográfiája. Tehát, bár tudatosan készültem a középiskolai évek alatt két éven keresztül a történelem szakra, a helyzet megváltozott, nem akartam kihagyni egy évet, ezért, mondhatni kíváncsiságból eldöntöttem, hogy a politológiát választom. Ez a szak abban az évben jelent meg, tehát első generációs politológus vagyok. Abban az időben ez még újdonság volt Romániában, számomra is, de a kíváncsiság hajtott, s ez volt az, ami a politológia szak irányába terelt.
Az egyetemi évek alatt nagyon megszerettem a politikai tudományokat, annyira érdekessé vált számomra, hogy sokszor a mindennapokban is előveszem és újra olvasom az akkori könyveket, a szakirodalmat, amit annak idején a tanárok előírtak nekünk. Jelenleg Henry Kissingertől a Diplomácia című könyvet olvasom, ami annak idején kötelező olvasmány volt. Ez egy nagyon összetett szakirodalom, ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, és annyi év távlatából most teljesen más szemmel látom, másképp olvasom a könyvet, figyelembe véve az elmúlt 18 év tapasztalatát. Ami a politológia szakot illeti, ez nem kizárólag politikusnak készít fel, hanem politikai elemzőnek.
A szakon megkapunk egyfajta rálátást a politikai rendszerekre, ezek működésére, a jogállamiságra, egy demokratikus berendezés intézményrendszerére és működésére, vagyis egyfajta „tisztánlátást” biztosít mindenben, ami a politikát illeti. Először a már említett Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter, diplomata az, aki a 70-es években, az Egyesült Államokban létrehozta a politikai tudományok egyetemét, és ő az, aki az amerikai társadalomba bevezette a politikai tudományok ismeretét.
– Szereztél-e politikai tapasztalatot az egyetemi évek alatt?
– A kolozsvári egyetemi évek alatt minden évben külföldön dolgoztam, hogy az iskolai tanulmányaimmal járó költségekhez hozzájáruljak. Bár a költségek nagy részét édesanyám – édesapám már nem élt – és nagybátyám Magyarországról biztosította, de évente pár hónapot dolgoztam, hogy Kolozsváron fenntarthassam magam.
– Megbántad-e valamikor, hogy a történelem szak helyett a politológiát választottad?
– Nem bántam meg, sőt, egyik legjobb döntésemnek tartom. Nagyon szerettem a négy év alatt tanulmányozott tananyagot. Az egyetemi évek alatt voltak olyan tantárgyak, amelyek meghatározták a rálátásomat a politikára, a közéletre, meghatározták a gondolkodásmódomat. Ezekről az órákról soha nem hiányoztam. Nagyon sokat olvastam, akkor még nem lévén elterjedve az internet három könyvtárba is volt bérletem, és sűrűn is koptattam a padjaikat főleg az utolsó két évben. Mivel a nemzetközi kapcsolatokra voltam szakosodva, nagyon érdekeltek az ezzel kapcsolatos tantárgyak, a politikai doktrínák, a konfliktuskezelés és a konfliktusmenedzsment, az alkotmányjog, európai jog, a közgazdaságtan, a szociológia, és természetesen a nemzetközi kapcsolatok, ugyanakkor érdekesnek találtam a közigazgatással kapcsolatos tantárgyakat is. Fiatalként mindez érdekes volt, érdeklődéssel figyeltem az előadókat, és már akkor elhatároztam, hogy a szakmában szeretnék dolgozni.
– Hogyan jellemzed a Szilágy megyei RMDSZ-nél töltött éveidet, milyen volt a kezdet?
– Az egyetemi évek vége fele már gondolkodtam azon, hogy az elméleti tudásomat az RMDSZ-nél kamatoztatom. Soha nem felejtem el, Emil Boc, aki akkor az alkotmányjogász professzorom volt, utolsó évben szarkasztikus hangvételben megkérdezte tőlem, hogy mit fogok csinálni, ha befejezem az egyetemet, elmegyek-e politológusnak az RMDSZ-hez, kellek-e majd nekik?
Azt válaszoltam, hogy igen, ha befejezem az egyetemet, hazamegyek, és jelentkezni fogok az RMDSZ-nél, és szerintem befogadnak mert oda tartozom – de soha nem felejtem el azt a megdöbbent arcot a válaszomra, nem tudom milyen választ várt tőlem.
Ez így is történt, az egyetemi évek után vártam a katonai besorolást, hogy essek túl rajta, hiszen akkor még kötelező volt a sorkatonaság, de időközben változott az alkotmány megszüntették a sorkatonaságot, így 2003 februárjában Csóka Tibor volt alprefektus közvetítésével jelentkeztem Seres Dénes szenátornál, az RMDSZ elnökénél, aki az Állandó Tanáccsal történő konzultációt követően bevett a csapatba.
Ez 2003-ban volt, akkor lettem a megyei RMDSZ, valamint a Szilágyság hetilap munkatársa. Ott kezdtem fiatal politológusként a pályafutásomat, akkor még politikai elemzéseket írtam. Friss végzősként megvolt az elméleti tudásom, átláttam a rendszert, viszont a gyakorlatra, a tapasztalatra nagy szükségem volt.
Az elmúlt 18 év aktív volt, sok kedves emlékkel. Túl hamar, fiatalként, rengeteg tapasztalatra tettem szert. Az elején kisebb feladatokat bízott rám az elnök úr, kezdetben 2oo4-ben én voltam a kampányok idején a médiafelelős, de ahogy telt az idő egyre több feladattal bíztak meg, amelyeket teljes odaadással, teljes mellszélességgel végeztem. Ez most is így van. Teljes mértékben, szívvel-lélekkel végzem a feladatom, és nyilvánvaló, hogy ameddig a kollégák úgy látják, és megbíznak vele, folytatom is.
2009-ben Seres Dénes elnök úr ügyvezető elnöki tisztséggel bízott meg. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra, hiszen 29 évesen ekkora bizalomnak örvendhettem, de ugyanakkor nagy felelősség is volt, mert az egész megyei szervezetet, annak működését koordináltam 2014-ig. Mindvégig legjobb tudásom szerint végeztem feladatomat, soha meg nem hátrálva egyetlen kihívás elől, gondolok itt a választási kampányokra, és azok megszervezésére, lebonyolítására, de ugyanakkor a szervezeti életre is, és a visszajelzésekből ítélve úgy érzem, hogy jól végeztem a munkám, ennek köszönhetően, 2014-ben alprefektusi jelölést kaptam, alprefektusnak neveztek ki, ami egy újdonság volt számomra, számtalan tapasztalatot nyertem, főleg, a közigazgatás területén.
– Mi volt a legnehezebb az évek során?
– A legnehezebb mindig a kampány. Állandóan azt mondjuk, hogy ilyen nehéz kampányunk még sosem volt, és nem is lesz, de sajnos mindig van még nehezebb. 2008-ban kampányfőnöki megbízást kaptam, én koordináltam a megyei szervezet kampányát, de csapatban dolgoztunk a kollégákkal együtt, mert csakis így lehet hatékonyan dolgozni és eredményeket elérni. Tudni kell, mindig csapatmunkáról van szó, hiszen együtt, a kollégákkal közösen valósítottunk és valósítunk meg mindent. Több esetben kizöldítettük a megyét, megnyertük a választásokat, de a választások megnyerése vagy egy jó eredmény elérése mindig egy nagy kihívás.
Tehát mindig a legnehezebb kampányt kellett végig vigyük: így volt ez 2009-ben, 2012-ben, 2014-ben, 2016-ban, de ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy idén 2020-ban lesz a legnehezebb kampányunk az elmúlt 30 évből.
– Milyen kellemes emlékekkel gazdagodtál az elmúlt évek során, mit tanultál a szervezeten belül?
– Nagyon sok szép emlék köt a szervezethez, de nyilvánvaló, hogy a legtöbb kedves emlék, ami végigkísér, az főleg a kampányokból, a szervezeti életből maradtak fent, és legfőképpen a képviselő úrhoz kötnek, hiszen 18 év alatt nagyon sok közös munkát végeztünk együtt, és nagyon sok közös emlékem van, amelyekre mindig jól esik visszagondolni, felidézni. A legtöbbet tőle tanultam az évek során, ő volt és marad az én mentorom, akit nagyon tisztelek és büszke vagyok, hogy együtt dolgozhattam, dolgozhatok vele. Legjobban mindig a türelmét csodáltam, hogy milyen nagy türelemmel tud mind a kollégákhoz, mind az emberekhez viszonyulni. Munkássága példaértékű a számomra, ezért a magyar közösséggel, valamint a RMDSZ-szel kapcsolatos elveket, elképzeléseket, meglátásokat ugyanúgy magaménak vallom ahogy ő, és ez meghatározza politikai hitvallásomat.
– Hogyan látod a mostani fiatalságot, milyennek látod a jövőt?
– Nyilvánvaló, hogy az új idők szelei behozzák a változást, ez az erdélyi társadalomban, az erdélyi fiatalság szintjén is jelentkezett, de azt mondom, hogy fiataljaink nagyrészt megőrizték és megőrzik azokat az értékeket, amelyeket mi is kaptunk a szüleinktől, nagyszüleinktől. Az új világ szelét nem lehet elkerülni, eljutott hozzánk is, de nekünk az a feladatunk, hogy egy olyan társadalmat építsünk fel a fiatalsággal közösen, amelyben a magyar nemzeti öntudat megmarad, megerősödik, mert ez a legfontosabb feladatunk. Erről szól az RMDSZ, erre vállalkozott a szövetség 30 évvel ezelőtt. Már akkor, rövid határidőn belül az egész magyar közösség ugyanazt akarta, ezért hozta létre a szövetséget. Az elmúlt évek alatt a szövetségünk bebizonyította, hogy egy élni akaró szövetség, az egyetlen hiteles politikai szervezet, amely az erdélyi magyar közösség érdekeit szolgálja, ezért harcol nap mint nap. Legfontosabb üzenete, hogy továbbra is együtt, szolidárisan, összefogva kell képviselni a magyar közösséget, és az értékeket, amelyeket az elődeinktől kaptunk tovább kell vinni.
– Az elmúlt évek folyamán más megyék RMDSZ szervezeteibe is belátást nyertél. Mit mondanál a Szilágy megyei RMDSZ-ről?
– A társadalomtudományok és a politikai tudományok doktorai a szilágysági RMDSZ-ről egyhangúan azt mondják, hogy ez a szervezet az egyedüli az országban, amely megmaradt olyannak, amilyennek indult a 90-es években. Megőrizte a társadalomépítő jellegét, megmaradt közösségi mozgatórugónak. Itt a Szilágyságban a mai napig is az RMDSZ az, amelyik a hagyományőrző, közösségépítő és kulturális rendezvényeket szervezi, közösen, az önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel, pedagógusokkal, egyházakkal, iskolákkal. Többször elmondtuk, hogy itt a Szilágyságban mi egy nagy családban vagyunk a szervezeten belül, és nyilvánvaló, hogy együtt, közösen visszük a munkát, és az összetartó csapatszellemet meg tudjuk őrizni, még ha vannak véleménykülönbségek is sokszor, – amely természetes- , de ezeket kezelni tudjuk és mindig megkapjuk a közös nevezőt. Mi olyan működő szervezet vagyunk, aminek híre van egész Erdély-szerte. A szövetségi elnök is gyakran mondja, hogy szeret nálunk lenni, mert itt nem a panaszkodást hallja, hanem a cselekvésterveket, a tenni akarást. Nagyon szeretném, hogy ezt a közösségépítő jellegét a szervezet az elkövetkezendő években is tovább vigye, megőrizze és ha lehet megerősítse, hiszen ez a hatékonyságunk kulcsa, emiatt tudunk lenni az egyik legerősebb megyei szervezet a szövetségünkön belül.
– 18 évi munkádat az idén Ezüstfenyő-díjjal jutalmazták. Melyek a terveid a jövőt illetően?
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy erre a díjra jelöltek, ez azt jelenti, hogy elismerik a munkámat, azt, amit az elmúlt időszakban végeztem, ugyanakkor egyfajta biztatást, energiát ad, hogy az elkövetkezendőkben is ugyanolyan hatékonysággal végezzem a feladatomat, amivel a közösségünk, a szervezetünk megbíz. Persze, mindezt nem tudtam volna elérni a családom támogatása nélkül. A család a legfontosabb érték az ember életében. Meggyőződésem, hogy ezt a munkát, ezt a közösségi szerepvállalást csakis a család hozzájárulásával lehet végezni. Ezt a kollégák is nagyon jól tudják. Én a konzervatív keresztény értékeket vallom, képviselem, és tovább viszem, mert a család a legszentebb és a legcsodálatosabb érték számomra ebben a földi életben. Ugyanakkor nálam a család két részből áll, az otthoni, szűkebb családból, és a nagy családból, az RMDSZ-ből, amelyben 18 éve már hogy élek, munkálkodok.
Kulcsár Mária