Megkezdődött a farsangi időszak, a bálok ideje

A farsang világi ünnep, ősi hagyományai a pogány ókorba nyúlnak, mégis a keresztény egyházi ünnepekkel van szoros összefüggésben. A farsangi időszak a vízkereszt és a húsvéti nagyböjt között van kezdete mindig vízkeresztre esik. Az idén a farsangi időszak január 6-tól február 25-ig tart.

A farsang nevének eredete és jelentése

A farsang név német nyelvterülethez köthető, osztrák-bajor eredetű szó. A Magyar Néprajzi Lexikon 1283-at adja meg a szó első megjelenését.

A tél vége és tavasz kezdete, a termékenység és bőség időszakának kezdete az ókori népek mindegyikénél jeles ünnep volt, amit képletes díszítéssel, különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepeltek.

A kereszténység elterjedésével azonban Európában az ilyen típusú ünnepek gyakorlatilag eltűntek a mindennapokból és csak a középkor végétől, a reneszánsz kibontakozásától kezdtek ismét megjelenni.

Az eltűnése azzal magyarázható, hogy az álarcos-jelmezes mulatságok minden esetben össznépi dorbézolással, evéssel-ivással párosultak. Főleg ez utóbbi következtében igen gyakoriak voltak a randalírozások és erőszakos cselekmények.

Az erőszakot, iszákosságot, torkosságot és bujaságot pedig az akkor már igen erős egyház nem nézte jó szemmel, sőt néha egyenesen az ördögtől valónak titulálta.

Ezért aztán minden eszközzel megpróbálta visszaszorítani, de a jelentős sikerek ellenére sem sikerült teljesen felszámolnia.

Talán a sikertelenség, talán a belátás következtében az egyház a középkor végétől taktikát váltott és az ősi ,,farsangi” ünnepeket fokozatosan keresztény tartalommal kezdte megtölteni, ezáltal a télbúcsúztató már az egyház számára is vállalható volt és a siker az elmúlt évszázadok alatt világméretű lett.

A farsangok és karneválok középkortól megjelenő új szokásai mára minden kontinensen elterjedtek.

Farsangi szokások és hagyományok

A magyar farsangi szokások jellemzően néphagyományokra épülnek, mégpedig elsősorban német eredetű néphagyományokra.

Legrégebbi képviselői a farsangi köszöntők valamint a maszkos-jelmezes felvonulások, az úgynevezett maszkos alakoskodások.

Jelmezes felvonulások, maszkos alakoskodások

Legkorábbi említése már Mátyás király idejében is feltűnik. Elsősorban az itáliai-francia reneszánsz mintát követő álarcos mulatságok formájában.

Az álarcos bálok alapvetően az arisztokrácia illetve a nagypolgárság ünneplési formái maradtak.

Felvonulások

A farsangi ünnepkör leglátványosabb elemei a jelmezes felvonulások. A világ sok országában zajló vidám felvonulások közös jellemzője, hogy az utolsó farsangi hétvégére esnek, illetve a hosszabb ideig tartóknak ekkor van a csúcspontjuk.

Magyarországon a legismertebb farsanghoz kötődő maszkos felvonulás a mohácsi busójárás.

Nemzetközi vizekre evezve pedig két jól ismert rendezvényt érdemes kiemelni, a riói karnevált és a velencei karnevált.

Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. Mohácson a hagyomány eredetét a török-űzés legendájával is szokták magyarázni.

A monda úgy szól, hogy a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán és elzavarták a törököket Mohácsról .

Szokások, köszöntők

A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. A vízkeresztet követő vasárnapokat menyegzős vasárnapoknak hívták, utalva arra, hogy ebben az időszakban az egyház nem tiltotta a menyegzőket. A téli időszakban a mezőgazdasági munkák szüneteltek, így ez volt a szórakozás és a párválasztás legfőbb ideje. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A mulatságok egy része a fonóban zajlott.

A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát, így mentek táncolni. Ha egy legény több lánytól kapott bokrétát, azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. Kalapjukra azonban azt a bokrétát tűzték, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak. A báli szezon és táncmulatság lényege az ismerkedés, az eljegyzés volt. Az esküvőket nem vasárnap tartották, de a szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandó pár nevét.

Mint minden jeles ünnephez, az újév kezdetéhez és a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.

Pl. Farsang, farsang, háromnapi farsang, / Itt is adnak, amit adnak Ez is Isten háza, / Szálljon le rája / Az Isten áldása, / Hat lóval, hat ökörrel / Három borjas tehénnel, / Egy aranyos ekével.