Ma vízkereszt van

Január hatodika vízkereszt napja, melyet a legtöbb ember csak a karácsonyfa lebontásának napjaként azonosít. Ennél azonban jóval több a jelentősége.

A vízkereszt, más szóval epifánia – megjelenés – az egyik legősibb keresztény ünnep, Jézus megjelenésének ünnepe.

A vízkereszt eredete

Több mint ezer évre nyúlik vissza vízkereszt ünnepének létezése, előbb keleten, utóbb nyugaton terjedt el a IV. századtól a keresztények körében, akik számára ez az ünnep – a karácsony létezése előtt – Jézus születésének, megkeresztelkedésének, a napkeleti bölcsek látogatásának és Jézus első, kánai menyegzőn tett csodatételének ünnepe volt.

Jézus születésével Isten megjelent az emberek között a földön. Születésének jele a betlehemi csillag volt, melyet követve a napkeleti bölcsek eljutottak hozzá, hogy köszöntsék őt, és hódolatukat fejezhessék ki. Gáspár, Menyhért és Boldizsár aranyat, tömjént és mirhát ajándékozott neki. Aranyat a királynak, tömjént az istennek, mirhát pedig az embernek, akiket Jézus magában képviselt.

Jézust Keresztelő Szent János keresztelte meg a Jordán folyóban. Erről emlékezik meg a vízszentelés hagyománya, mely mind a keleti, mind a nyugati keresztény egyházakban honos szokásként él.

Vízkeresztkor a kánai menyegzőről is megemlékeznek a keresztények. Ez a Megváltó első csodája volt, amikor is édesanyja kérésére a megfogyatkozott bort úgy pótolta, hogy a vizet borrá változtatta. Azt szerette volna megmutatni, hogy valóban isteni ereje van, és hogy segíteni szeretne az embereknek, előre mutatva a majdani megváltást is.

Idővel keleten és nyugaton megoszlott az ünnep jelentősége. Keleten Jézus megkeresztelkedésének ünnepe lett, nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatásának napja.

A római katolikus egyház ezen a napon hagyományosan vizet és tömjént szentel, innen ered a vízkereszt elnevezés.

A magyar népi kalendáriumban a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdete; a víz, só, kréta és ház szentelésének, régebben a mozgó ünnepek meghirdetésének napja.

Szokás ilyenkor az ajtófélfára felírni az évszámot és – a népi értelmezés szerint – a napkeleti bölcsek nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit, vagyis idén a 20 + G + M + B + 20 feliratot.

Más értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula Christus mansionem benedicat (,,Krisztus áldja meg e házat”) kezdőbetűi.

A vízkereszt ünnepéhez kötően a magyarság körében különböző népszokások alakultak ki. Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak: pl. megitatták az állatokat, magukra locsolták, a bölcsőre hintették vagy a ház akár földjét is meglocsolták vele.

A lányok számára férjjósló nap. Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen. Délben és este még folyik a vendégeskedés, esti harangszó után a kántálás és a csillagjárás (tractus stellae; misztériumjáték).

Egyéb szokásaiban gonoszűző és szerencsevarázslónap; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad előjelt.

Arany János: Ha napfényes vízkereszt…

Ha napfényes Vízkereszt

Megcsordítja az ereszt,

Akkor évben jól ereszt

A kalász és a gerezd.

Öregektől tudom ezt,

Higyjük el, probatum est.

Kelt: hoc anno, Buda-Peszt.