Versíró pályázat – I. díj (Szilágycseh)

Palkó Hanna: Szemeiddel, szavaiddal élek….

Két szemed mindig előttem van.

Ha szívem sóhajt, sír, vagy dobban,

Ha lelkem épp’ lopva lobban,

Két szemed mindig előttem van.

Szavaid mindig meghallom én.

Ha gyász lapul szíved rejtekén,

S ha oda szerelmet rejtek én…

Szavaid mindig meghallom én.

Szemeid mindig megértem én.

Csillogásuk szívem közepén,

Az élet mézes kötelén

(Nekem a szemeid vannak),

Szemeid mindig megértem én.

Szavaid mindig hallgatom én…

S bár hallhatnám többet és többet,

Nem átgondolva eget és földet…

Szavaid mindig hallgatom én.

S nem kell díj, dráma, és hatalmas rangok,

Csak hallhassam édes, fecsegő hangod,

Halljam a szavad, lássam az arcod.

S nem kell díj, dráma, s hatalmas rangok.