Minden gyermek másfajta virág, de együtt teszik széppé életünk rétjét
2025. április 2-a egy különleges dátum volt iskolánk, a Cserey-Goga Technológiai Líceum életében, hiszen vendégül láthattuk Kolozsvárról a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának küldöttégét, 14 diákot és 4 kísérő pedagógust. A várva várt látogatás egy több éve elindított együttműködés egyik fontos állomása. Projektünk témája: ,,A sokféleség erősebbé és bölcsebbé tesz minket”. A beszélgetések, a közös játék, lovaglás, kézműveskedés újra ráébresztettek minket arra, hogy ahol szeretet, nyitottság és elfogadás van, ott minden lehetséges. A nap közös sport és ügyességi játékokokkal kezdődött az iskola műfüves pályáján. Nagy nevetések, szurkolás és beleélés közepette zajlott a játékműhely. A Táltos lovardában tett látogatás újabb élmény volt. Kiss István tulajdonos és Pap Norbert oktató nagyon érdekessé tették a lovakkal való találkozást. Igazi leckét kaptunk a lovas múltról, az ember és ló kapcsolatáról és persze többen kipróbálták a lovaglást is. A vendégdiákok még jutalomfalatokról, almáról és répáról is gondoskodtak, hozták magukkal ügyesen feldarabolva. Ezúton is köszönöm szépen a lovarda munkatársainak a kedves vendéglátást. Utolsó állomásunk a KAF (Krasznai Akadályozott Fiatalok) Egyesülete volt. Itt ismerkedésre, közös kerámiafestésre, meglepetés ajándékok átadására volt lehetőségünk. Igazi szeretetdömping volt ez a foglalkozás is. A találkozót a Select Pizzázóban zártuk. A finom pizza elfogyasztása után vendégeink megkapták a polgármesteri hivatal ajándékát, egy pólót, ami mindig emlékeztetheti őket Krasznára.
Igazi élménypedagógiai esemény volt ez a nap. Biztos vagyok benne, hogy a fogadó diákok egy csoportjának beszámolója is ezt tükrözi: Mária szerint: A vendéglátás meglepetésekkel tele esemény mindig. Mivel én már jártam a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájában, így tudtam, hogy a szeretet garantált a mi esetünkben. Hogy hogyan is telt a nap? Hogyan éltük meg? Nehéz szavakba foglalni. Ez sablonos szövegnek tűnhet, viszont most mindegyik szó kevésnek és üresnek tűnik ahhoz, hogy át tudjuk adni az érzéseket, élményeket. Bevallom, voltak félelmeink, kicsit izgultunk, azonban amikor megérkeztek a gyerekek és a kísérő pedagógusok, akkor a félelmeim eltörpültek, sőt semmissé váltak, látva az ő izgatottságukat. Fantasztikus napunk volt, úgy éreztem egy szeretetteljes burok vesz körül. Nagyon jókat nevettünk, játszottunk, érdekes dolgokat tanultunk a lovardában. Az ember azt gondolja, hogy ezek a fiatalok másak, különböznek a többi gyerektől, s ez így is van, a szó legpozitívabb értelmében. Megtanultam ma tőlük az őszinteséget, az örvendezést, az örömlelést a kis dolgokban is, a nyitottságot, a bátorságot. Ma az Úr felnyitotta mindannyiunk szemét és emlékeztetett arra, hogy minden teremtettje értékes, csodálatosan megformált. Neki adunk hálát, hogy tanulhattunk a fiataloktól, barátságot köthettünk velük, együtt nevethettünk. Láttuk, hogy úgy viszonyulnak egymáshoz akár egy család, mely példamutató számunkra. Elhalmoztak minket ajándékokkal, és ezzel nemcsak a gyönyörű kézzel festett nyakláncra gondolok, hanem a lelki ajándékokra. Remélem ők is örömmel és szeretettel tértek haza a szíveikben s remélem, hogy még adatik lehetőség találkozásra. Az Úré legyen a dicsőség és hála, hogy megajándékozott minket egy ilyen gyönyörű nappal”.
„A nap elején azért imádkoztam, hogy segítsen az Úr, hogy az Ő szemével tekintsünk a körülöttünk lévőkre. Bepillantást nyerhettünk egy másabb világba, egy sokkal szeretetteljesebbe és színesebbe. Azt a szeretetet, amit kaptunk tőlük, mikor mi voltunk vendégek, magukkal hozták most is, s épp ettől lett csodás ez a nap. Emlékezetes minden szempontból: Isten csodálatos alkotásait ismerhettük meg ma még közelebbről, ezért nagyon hálás vagyok”- vallotta be Ágota.
Sára így nyilatkozott: „Tüneményes embereket ismertem meg ma. Jó érzés volt látni az arcukon a boldogságot, amitől egész nap csak mosolyogni tudtam. Hálás vagyok azért, hogy ilyen alkalmakat szerveznek iskolánkban, ahol én is részt vehetek. Jó érzés volt betekintést szerezni abba, hogy ők hogyan látják a világot. Remélem még lesz alkalmam ezt az örömöt ő általuk megtapasztalni, és már most nagyon hiányoznak!”
„Nagyon pozitívan csalódtam, mivel úgy gondoltam, hogy velük nehezen fogok kommunikálni, de mikor megérkeztek, láttam, hogy olyanok, mint mi, csak egy kevés különbséggel, amin egyszerűen túl lehet lépni és könnyen lehet velük beszélgetni és játszani is. Nagyon élveztem a játékokat, meg az egész napot is egyben” – mondta Nándi.
„Elképesztő milyen könnyen tudtunk összehangolódni a vendégcsapattal, annak ellenére, hogy ez volt az első találkozásunk. Megtanultam, hogy mindnyájan ugyanazt a világot éljük meg, csak egyesek másképp tapasztalják meg azt. Legszívesebben az egész napomat együtt töltöttem volna a kozmutzás csapattal, hiszen olyan jószívű és készséges emberekkel találkoztam, amilyeneket ritkán látni manapság. Nagyszerűen tudtunk összekapcsolódni és kommunikálni egymással. Véleményem szerint ez azért is volt lehetséges, mert lehet bármilyen egy személy, az hogy mindnyájan embernek lettünk teremtve, összeköt bennünket. Minden személyről rengeteg pozitívumot tudnék kiemelni, viszont akkor szerintem véget nem érő lenne a lista. Attól volt ez a nap különböző egy átlagos iskolai naptól, hogy a mai nap során nemcsak tudományos ismeretekkel gazdagodtam, hanem leginkább morális értékekben fejlődtem, és ez csakis a vendég diákoknak köszönhető” – Alex így látta.
„Ma nagyon jól éreztem magam és nagyon örülök, hogy ott lehettem, hiszen ez egy olyan élmény volt számomra, amit nem fogok elfelejteni. Látva, hogy vendégeink mennyire boldogok, sokkal vidámabbá vált a napom. Sokkal jobb volt mintha iskolában lettem volna, fogadni őket és velük tölteni ezt a napot igazi nyeremény volt. Sokat tanultam ebből, és nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem őket, remélem jövőre is találkozunk” – vallotta be Alexa.
Panna így mesélt: „Ez a nap nagyon különleges volt, hiszen olyan emberekkel voltam körülvéve, akik tele vannak szeretettel. Annyira jó volt hallani a nevetésüket, ahogy örülnek, amiért együtt tevékenykedtünk! Ma tudatosult még jobban bennem, hogy fogadjunk el mindenkit, úgy ahogy van, hiszen ameddig nem ismerjük meg a személyt, nem tudhatjuk, hogy mennyire csodálatos ember! Hálás vagyok, amiért ezek a gyerekek eljöhettek hozzánk és betekintést nyerhettek az iskolánkba, a mi községünkbe. Bízom benne, hogy jövőre is találkozhatom velük!”.
„Egy fantasztikus élmény volt ez a találkozás. Megtanulhattuk, mit jelent sérült gyerekekkel játszani, csapatban dolgozni. Boldog voltam, hogy örömöt szerezhettünk nekik, és ők is élvezték ezt a kikapcsolódást. Új barátokat találtunk és csodálatos élményeket élhettünk meg. Remélem jövőre is lesz alkalmunk játszva dolgozni velük” – írta Ivett.
Köszönöm Boros Ilona és Sólyom Ildikó projektfelelősöknek az áldozatos munkát, Boros Árpád tanár úrnak a játékok lebonyolításában nyújtott segítséget, a polgármesteri hivatal kedves ajándékát! A fogadócsoport minden diákja kitűnőre vizsgázott. Ezt tükrözi a kitűző mottója is: Másokat emelve emelkedünk fel. SDG mindenért!
Ozsváh Ilona egykori projektfelelős