Tanévkezdés a ZRWK-ban

Kedves Diákok, Tisztelt Szülők, Vendégek, Kollégák!

Mózes 5. könyve 32. rész igeverseivel köszöntöm a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanévnyitóján résztvevő egyházi elöljárókat, vendégeket, szülőket, diákokat, munkatársakat! „Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.” (5Móz 32, 10-11)

Ezelőtt 378 évvel  nyitották meg először őseink itt Zilahon, e hajlék védő környezetében az első tanévet, és tették ezt 302 éven át megszakítás nélkül. Az újraindulás óta már a 33-ik alkalommal tesszük ezt, minden egyes alkalommal az Úr házában Istennek adunk hálát azért, hogy megtartott minket mint oktatási intézményt és mint református magyar közösséget ezen a vidéken. A fenti igevers egy ének részlete. Mózes élete befejezése előtt ezt az éneket hagyta örökségül Izráel számára. Célja az volt, hogy népe ne feledje el, Isten hogyan gondoskodott róluk, és ez az emlékezés védje őket a lázadástól, hűtlenségtől. Az ének segítségével felidézhették Isten hogyan hívta el őket, hogyan szabadította ki őket Egyiptomból, de emlékeztette őket a lázadásaikra, hűtlenségeikre is, hálátlanságukra, amely miatt elfelejtették az Istentől kapott hatalmas segítséget, esetleg maguknak tulajdonították a győzelmeket, vagy éppen a zúgolódás vétkébe estek.

Izráel népének története, akárcsak iskolánk története rávilágít arra, hogy időnként egy nép, egy nemzet, vagy akár egy intézmény életében is vannak pusztai vándorlások. A kimaradt 43 év ilyen pusztai vándorlásként hat a mi oktatási intézményünk történetében is. A pusztai vándorlás azonban csak Isten szeretetének és gondviselésének eszköze. Ezt is nevelésre és nem elvetésre használja az Úr, ezzel is az övéi tanítását, megjobbítását, megmentését szorgalmazza.

Isten gondviselését személyes és intézményi életünkben is tapasztaljuk. Bennünket is keres, rólunk is gondoskodik, minket is nevel, és kérdéseket intéz hozzánk: Vajon meglátjuk-e szerető gondoskodását, vagy inkább a bajok és nehézségek miatt siránkozunk? Vajon tudunk-e hálásak és hűségesek maradni az Ő tanításához a próbák idején is?

Ez a gyönyörű kép, amit a fenti Ige elénk tár egy védelmező és gondoskodó Istenről beszél, aki nem hagyja magára azokat, akik Őreá bízzák magukat. Az ő gondoskodása olyan, mint a sasé, aki fiókáit tanítja repülni: szárnyai alatt oltalmat ad, és segíti őket, hogy szárnyaljanak. Ezért nincs oka az Isten gyermekének az aggodalomra, ezért lehet reménysége a jövő felől, mert tudja, hogy Isten szeretete égig ér, kegyelme erősen tart, áldása bőségesen árad az Őt félők életében.

Az üzenet számunkra, hogy ma is Ő az, aki sasszárnyon elemel fel, evezőtollán hordoz nevelőt és neveltet egyaránt. Ő az, aki minket is vezet. Iskolánk nem csupán a tanulás helye, hanem egy közösség, ahol egymásra figyelünk, segítjük és támogatjuk egymást. Minden diák, minden tanár és minden szülő ennek a közösségnek a része, és mindannyiunk feladata, hogy támogassuk egymást az új tanév kihívásai közepette is. Az iskola is olyan hely, ahol a nehézségek – akár személyes, akár közösségi problémák – eszközök Isten kezében, hogy próbára tegyen és ugyanakkor megerősítsen, megtanítson bennünket a helyes úton, a megmaradás útján járni.

Mint ahogyan a sas is megtanítja fiókáit repülni, úgy mi is azon dolgozzunk ebben a tanévben, hogy minden diák megtalálja a saját útját, szárnyra kapjon, és elérje a céljait. Tudom, hogy az út nem mindig könnyű, lesznek akadályok, nehézségek és küzdelmek, de ezekben láthatjuk meg leginkább a gondoskodó szeretetet és kegyelmes vezetést is.

Ez a gondoskodás és figyelem az, amit mi is igyekszünk biztosítani diákjaink számára. Azon szeretnénk dolgozni, hogy segítsük, támogassuk, az ő „szárnyalásukat” ebben a tanévben is. Hálát adunk azért, hogy sasszárnyon hordozott minket az Úr a történelem útvesztőiben. Hálával emlékezünk minden jótéteményére, és ebből merítünk hitet és erőt, ha újra nehézségek jönnek.

Köszönetet mondunk mindazért az előmenetelért, fejlesztésért, amivel megáldott minket az Úr ebben az esztendőben, hiszen mikrobuszt vásároltunk, folytattuk az iskola berendezésének felújítását, technikai eszközökkel, kihangosító rendszerrel, iskolarádióval bővítettük az eszköztárat. Informatika- és fizikalaboratórium, valamint zene- és tornaterem felszerelésekkel gazdagodott az iskola. Ízlésesen berendezett, világos, tágas tantermekben tanulhat minden hozzánk iratkozó diák. Megérkezett a támogatás, és folytatódtak az új iskola építkezési munkálatai. Hála és köszönet ezért, ezekért mindazoknak, akik ezen dolgoztak és akik ezért imádkoztak!

Induljunk hát neki ennek a tanévnek bizakodással, erővel és hittel. Mint ahogy a sas vigyáz a fiókáira, mi is vigyázzunk egymásra, és közösen érjük el, hogy mindenki megtapasztalhassa a szárnyalás örömét.

Ezennel a 2024-2025-ös tanévet megnyitom!

Isten áldása kísérjen mindannyiunkat ebben az új tanévben!

Zilah, 2024. szeptember 9.                                                Bara Lajos- István igazgató