Jézus megtisztítja a templomot!

A keresztyén világ legjelentősebb ün­ne­pe a Húsvét. A nagyheti események jól tükrözik az emberiség állapotát és sor­sát. Az események sora egy virágba és pálmaágakba öltözött vasárnappal indult. Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. Mindenki ,,Hozsannával” ünnepelte Őt. Így kezdődött a te életed is, amikor megszülettél, mindenki ünne­pel­te világrajöttödet. Utána jöttek a jó és rossz napok, a fájdalmak útja, lép­ten – nyomon szembesülni kell az embe­rek gonoszságával, és végül majd eljön a halál. Jézus halála után viszon volt egy dicsőséges nap, a feltámadás nap­ja! Tiszta és szent áldozatával örök vált­sá­got szerzett az emberiség bűneire. A nagy­pén­teki események a legnagyobb kihívást jelentették Jézus számára, de az ő győzelme a legnagyobb változást és dicsőséget hozza el számunkra! Ha engedjük, hogy Jézus megtisztítsa a belső templomunkat, Ő az aki képes feltámasztani és egy dicsőséges örök életet adni!
Egy megdöbbentő képet láttam, eze­lőtt három éve, egy erdélyi, elhagyatott erőd­templomról. A cikk címe ez volt: ,,Isten elhagyta a Doborkai templomot. Jöttek a tehenek.” Feltevődött bennem a kér­dés, valóban Isten az, aki elhagyja a templomot? Mitől válik egy templom elhagyatottá? Ki a felelős azért, hogy megőrizze rendeltetését és célját?
Amikor a jeruzsálemi templom meg­tisz­tításáról olvasunk a János 2:13-22 rész­ben, szinte ott is egy hasonló képet látunk magunk előtt. A templomcsarnok inkább hasonlított egy piaccsarnokhoz, mint egy csendes, áhitatos kultikus helyhez. Imádság házából latrok barlangja lett. Ezért kellett Jézusnak késlekedés nélkül cselekednie!
Milyen célt szolgál a templom? A temp­­lom a ,,temno, temnere”, kivágni, kihasítani jelentésű latin igéből származik. Magya­rázata: „elkerített terület”, „szent hely”, „a közönségesből kiszakított különleges terület”, „szentélykörzet”. Ezt a célt szolgálta hajdanán a jeruzsálemi templom is, amikor Salamon király felszentelte. Legyen egy elkülönített, szent hely, ahol az ember tiszta áldozatokkal közeledhet az Istenhez. De az Istenhez való közeledés helyett, az emberek inkább a pénzhez és a hatalomhoz vonzódtak jobban. Az áldozatokkal való kereskedelem fontosabb lett, mint a kiengesztelődés Istennel. Ezért az emberek a ,,Béke városában” mindent találtak, csak éppen békességet nem.
A jeruzsálemi templom megtisztítása jelképesen nagyon sok üzenetet hordoz, amiből mégjobban megérthetjük Jézus Krisztus küldetését. Az események rész­le­tes ecsetelése helyett vegyük inkább szemügy­re csak azokat a tárgyakat, ami­ket Jézus a templomban nem oda illőnek talált.

Állatok. A Mózesi törvény szigorúan előírta, hogy milyen állatokkal jelen­het­nek meg az Isten színe előtt: csak szarvas­marhát, juhot és kecskét áldozhattak, a szegényebb emberek gerlicét vagy galambfiókát. Amikor Jézus kiűzi az állatokat ezzel jelzi, hogy többé nem lesz szükség az állatok vérére engesztelésül, mert megjelent a tökéletes és tiszta bárány, aki elveszi a világ bűneit. Nincs szükség az ember erölködésére, hogy Istennek tetsző életet éljen, mindent elvégzett helyettünk a megöletett Bárány!

Pénzváltók. A templomba tilos volt ró­mai pénzt bevinni, azonban ugyanez nem vonatkozott a zsidó pénzre. A „szent pénzt“,a templomi tantuszt váltani kellett és csak így tudták megvárásolni az áldazatra szánt állatokat. Jézus kiűzi a pénzváltókat is, mert nincs szükség többé pénzéhes közbenjárókra. A váltságot maga Jézus hozta. Átvállalta helyettünk bűneinket és felruházott minket az ő igazságával. Ezért lett ő az egyedüli Megváltó számunkra!

Asztalok. A templomcsarnok olyan volt, mint egy piactér. ,,Mennyi látnivaló, mennyi szép portéka! Már nincs is kedvem bemenni a templomba.” Ezt teszi ma is a Sátán, amikor elveszi a hívek figyelmét a sok világi kívánsággal. Jézus Krisztus ezeket is felborítja. Pál apostol kár és szemétnek nevezi régi életét. A sok kínálat elveszi figyelmünket a szent asztalról, amelyen ott van jelképként a kenyér és a bor. Az Úr asztala az, ahol lelkileg táplálkozhatunk. Mennyire fontos szá­munk­ra az Úrvacsora?

Ostor. Jézus ostort készít. Az álla­tok­nak hiába mondta volna, tessék szépen kifáradni! De vajon az emberek értettek a szép szóból? Olyan nehezen hallja meg az ember az Isten szavát. Kegyelem, ami­kor Isten olykor ostort ragad. De jelképezi az ostor az ítéletet és a hatalmat is, mely Jézus kezében lesz az utolsó napon. Mégis úgy tűnik nekem, hogy ez az ostor, nem sok sebet ejtett. De készített az ember egy sokkal brutálisabb ostort az Isten fiának. Korbácsot, melynek végén ólommal borított hegyek voltak és ezzel szaggatták fel Jézus testét. Jézus volt az, aki a mi bűntetésünket magára vállalta! Emlékeztessen minket az ostor, hogy Jézus azt szenvedte el, amit nekünk kellett volna.

A jeruzsálemi templom egy időre megtisztult, de Jézus halála nem a templom megtisztulásáért történt. Jézus maga volt a templom, amikor azt mondta: ,,Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.” Az ő élete egy igaz istentisztelet volt. Ezért volt Isten számára kedves az ő áldozata. Jézus emberré lett, és emberi testben Istennek szentelt életet élt. Isten nekünk is testet adott és ez a test az ő tulajdona. Ha templomra gondolunk, akkor egyértelmű számunkra, hogy abban szent dolgok kell történjenek. Vajon tudunk-e így gondolni saját magunkra is? Nem normális az, ha az ember Isten nélkül él. Vajon mivel van tele életed? Az ember sokszor megpróbálja pótolni Isten jelenlétét. Istennek nem az a legfájjóbb, ha látja, hogy ma is sok régi templom kihasználatlanul áll, hanem inkább az, hogy az ő képmása, az ember, tisztátalanságban, Isten nélkül él. Ezért akar minket Jézus megtisztítani, hogy legyünk Istennek megszentelt temploma. Ha megváltoznak az életek, megtelnek a templomok is. Ha úgy érzed szívedben, hogy benned nem a béke, hanem a káosz uralkodik, kérd Jézust, hogy tisztítsa meg életedet. Azt kívánom, hogy hidd el, te is lehetsz egy megszentelt templom!

Áldott Feltámadási Ünnepet kívánok minden olvasó számára!

Nagy Ferencz, Zilah