Újjáélesztik az egykor messze földön híres zilahi fazekasságot
A hétvégi Szilágy Megyei Helyi Termelők vására keretében, a Zilahi Történelmi és Művészeti Múzeum és az EMKE zilahi szervezete fazekas vásárt, kiállítást és kerámiadíszítő műhelyt rendezett. A kiállítás több elemből állt, kültéri posztereken elevenítették fel a zilahi fazekasság múltját. A múzeum egykori dokumentumokkal, érdekességekkel mutatta be a fazekas céh történetét, az edényeken lévő díszítés sajátosságait, ennek változásait az időben.
A kiállítás 19. és 20. századi zilahi cserépedényeket is felvonultatott. Szabó Attila muzeológus elmondta, ez a két időszak stílustörténetileg különbözik a zilahi fazekasság esetében. A kiállított anyag nagyobbik részét a múzeum kezdeményezésére az EMKE-vel közösen létrejött díszítő kör tagjainak (Adorján Ilona, Bakó András, Bakó Magda, Bikfalvi Adél, Kis Csilla, Elekes Anamaria, Kulcsár Szabó Erika, Gáspár Anna, Gáspár Enikő, Gombos Melinda, Kósa Andrea, Kósa Sándor, Orbán Boglárka, Szabó Erika, Szabó Katalin, Szilágyi Attila, Takács Andrea, Vári Váncza Edith, Tóth Timea) munkái alkották.A szerző felvétele
„Én magam kezdeményeztem ezt a programot márciusban, ismerősöket hívtam meg az EMKÉ-be, hogy kerámia díszítéssel foglalkozzanak. Megkorongoztam az edényeket, Csibi Csaba fazekas mester is besegített, majd a csoport tagjai kidíszítették. Több technikát is kipróbáltunk. Kezdtük a karcolt díszítéssel, és ennek keretén belül kipróbáltuk a régi középkori bizánci díszítést, a 18. századi erdélyi szász karcolt díszítést, aztán írókát és ecsetet is használtunk. Ecsetes és írókás díszítést tanított nekünk a hódmezővásárhelyi Ágoston Mária, aki profi kerámiadíszítő” – mondta Szabó Attila. A csoport a rátétes díszítést is kipróbálta, főleg a boros zöld mázas kancsók esetében. Mindegyik esetben sajátos szerszámra, munkaeszközre volt szükség. Az elmúlt időszakban mázaztak, égettek is.
„Kerámiagyűjtéssel, kutatással foglalkoztam, és sokat jártam fazekasok közé, vásárokba és műhelyeikbe. Annyira megszerettem a korongozást és az egész folyamatát a kerámiadíszítésnek, hogy én is elkezdtem” – mesélte a muzeológus.
A szilágysági fazekasság múltja
Egykoron Zilah egy nagyon fontos erdélyi magyar fazekas központ volt, a termékeik hatalmas körben terjedtek. Az Alföldtől a Székelységig a mai napig fellelhető a zilahi vizes korsó, a zilahi díszkerámia pedig a mai napig a magyarországi múzeumokban is a legkedveltebb edénytípusok közé tartozik. Két hatalmas és erős fazekas központ volt a környéken: Zilah és Désháza.
Utóbbit „parasztfazekasság” névvel illetik, de nagyon jó minőségű termékeik voltak, felvették a versenyt Nagybányával, Zilahhal, és Nagykárollyal. Kolozsvárra, Debrecenbe is jártak vásárra. A zilahiak nagyobb vásárokba Bánffyhunyadra, Nagyváradra, Szilágysomlyóra jártak. Az egész Érmelléken megtalálható volt a désházi és a zilahi portéka. A fazekasoknak komoly munkát kellett végezniük ahhoz, hogy megmaradjanak a piacon. Désházán rusztikus díszítő elemeket használtak, ami nagyon keresett volt. Ők egymástól tanulták a fazekasságot, nem alakítottak céhet, nem voltak magas standardú mesterek és elvárások, mégis olyan minőséget tudtak gyártani, ami megállta a helyét olyan piacokon, ahol a zilahiakkal és a nagybányaiakkal együtt árultak.
A fazekasságról részletesen a https://maszol.ro/kultura/Ujjaelesztik-az-egykor-messze-foldon-hires-zilahi-fazekassagot honlapon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.