Fri. Nov 22nd, 2024

Bőti Sándor Csaba (1974-2022) emlékére

Mély fájdalommal és döbbenettel értesültünk, hogy Bőti Sándor Csaba informatika tanár, iskolaigazgató, református presbiter, önkormányzati képviselő türelemmel és méltósággal viselt szenvedés után elhunyt.

Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után, hiszen egy elhivatott, nyitott, közvetlen, közösségéért mindenre kész embert veszítettünk el….

Közel huszonhárom évet töltött el a pedagógusi pályán. 1999-től a Sarmasagi 1-és Számú Szakképző Líceum tantestületének volt meghatározó tagja. Pályafutását az elhivatottság, a tanárkollégák iránti tisztelet, megbecsülés és a gyerekek iránti szeretet jellemezte.

Életcélja az volt, hogy tanítványai a világra nyitott, érdeklődő, széleslátókörű felnőttekké váljanak. Ez a cél vezérelte egész pályafutása alatt, folyamatosan kereste az új, előremutató módszereket, s azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják a tanulók sokrétű képességfejlesztését. Mint informatikus és felelősen gondolkodó iskolaigazgató, hitt a bban, hogy a gyermekeknek lehetőséget kell biztosítani, hogy minél több területen kipróbálhassák magukat, érdeklődésük kialakulhasson.

Mindig nyitott volt az újra, a minőségi oktatásra, a hatékony módszerekre. Attól a perctől kezdve, hogy rátalált erre, tudta, hogy ezt a szellemiséget szeretné közvetíteni a diákok felé. Feladatának érezte, hogy meghonosítása mindazt szeretett szülőhelyén, Sarmaságon, ahol felnőtt. Igazi közösségi emberként mindig szerényen, de az első vonalban. Úgyis mint megbecsült iskolaigazgató, helyi tanácsos, négy mandátuma alatt sokat tett az oktatási-művelődési bizottság elnökeként. Buzgó templomjáró presbitere volt gyülekezetünknek, tisztelet és megbecsülés övezte mindig.

Fáradhatatlan közösségi munkája elismeréseként 2021-ben Wesselényi-díjban részesült, amit ő szerényen és alázattal fogadott. 2022 márciusában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége elismerő oklevélben és emlékéremben részesítette felelősségteljes szolgálata elismeréseként.

Egy kiváló jóbarátot, kollégát, közösségi embert veszítettünk el, aki munkáját nem kötelességből, hanem elhivatottságból végezte, ami magába foglalta az elszántságot és következetességet.

A pedagógus társadalom szegényebb lett egy olyan pedagógusnak, akit az élet erre a pályára teremtett… „A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de gondolatban örökké velünk maradsz.”

A Sarmasagi 1-és Számú Szakképző Líceum munkaközössége