Műfajok találkozása – gyermeki lelkülettel

,,Székely Gézával, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum művésztanárával, bő fél évvel ezelőtt történt gondolatébresztő beszélgetésünk eredménye volt ez a találkozó. Elképzelésünk és célunk az volt, hogy találkozzanak a művészetkedvelő gyerekek, az őket vezető irányítók, hogy ismerkedjenek egymással, egymás művészetével, kapcsolatok alakuljanak gyerekek, tanárok, iskolák között. Az Apáczai VI. osztályos kis képzőművészeit Székely tanár úr és Vizi Katalin tanárnő kísérte Kolozsvárról a hepe-hupás Szilágyba, a Szatmár megyei Dobráról pedig az Orgonác Néptánccsoport és a keretein belül alakult citerazenekar egy csoportja érkezett. Őket a dobrai Győrfi Endre általános iskola magyartanára Kallós Mónika és maga az igazgató úr, Suhó Zoltán is elkísérte.

Vendéglátó a Báthori István Alapítvány Szederinda citeracsoportja volt, de a találkozón Vida Anna, a Báthory iskola igazgatónője is részt vett, így a tanári találkozó is létrejött. A bemutatkozások és köszöntések mellett, egy kis ünnepi formát is adva az eseménynek, ezt egy kis műsor köré szerveztük, ahol a megjelent érdeklődők és egymás előtt, minden csoport bemutatkozhatott.
A házigazda Szederinda természetesen szilágysági csokorral köszöntötte a vendégeket. Az apáczais diákok nagyon szép kiállítással mutatkoztak be, mely kiállítás több állomás után, most egyenest a Kolozsvári Magyar Főkonzulátusról érkezett hozzánk. Témája, címe is mély tartalomra vall, amit a képek közvetítenek is: A Hymnus földje, Szatmár vidéke.

A képek Szilágysomlyón maradnak pár hétig, így osztályok és civil érdeklődők egyaránt bepillantást nyerhetnek Székely tanár úr diákjainak változatos technikákat alkalmazó és bemutató munkájába. A dobrai citerások gazdag ünnepi műsorukat hozták el hozzánk szebbnél- szebb ’48-as dalokkal, végül, közös éneklésre szólítva, nemzeti imánkkal zárták bemutatkozásukat. Közös pontja a két citeracsoportnak, hogy az Orgonác oktatója, Gáspár Attila tanár úr közel tíz évig volt a Szederindának is zenei irányítója. Szívet melengető a zene, sajátosan e tájaké a citerazene, ám a valódi vérpezsdítő tüzet mindig is a tánc nyújtotta és gyújtotta igazán. Szép tavaszi időben, gyönyörű szatmári viseletben, vidáman kipirulva ropták a táncot a szabad tető alatt kis és nagy dobrai táncosok egyaránt, megállásra késztetve még az utcai járókelőket is. A program végeztével, egy kis felfrissülés után Sallay Károly tanár úr egy ismerkedésre még, városnéző sétára vitte el a vendégeket, hisz, bár ma kicsi a város, múltja nagy és történelmi emlékei jelentősek.”

Gyermekkacaj, muzsika, tánc a szilágysomlyói EMKE-Magyar ház udvarán. Részletesebben minderről a Szilágyság e heti lapszámában olvashatnak.

Fotó: Bara Jusztina