Rólad szól, érted,veled!

Ennek jegyében indult a Sarmasági Dokumentációs és Információs Központ könyvtárosa Erdei Gabriella által szervezett hat napos olvasótábor. A tevékenységeken az általános iskola harmadikos és negyedikes diákjai vehettek részt.Az olvasótábor legfontosabb célja a gyermekek olvasóvá nevelése volt. Ennek lehet egyik kitűnő eszköze egy-egy hosszabb mű közös élményszerű feldolgozása. Olvasás által bővül a gyermekek szókincse, javul az olvasási technikájuk, erősödik szóbeli és írásbeli kifejezőkészségük. Ugyanakkor az esztétikai élmény megélése mellett mélyül az olvasó gyermek önismerete és szociális érzékenysége is.

A vezérfonal, ami köré a tábor tematikáját építettem, A Négyszögletű Kerek Erdő volt. A tolerancia és a szeretet erdeje. Ez a mesevilág nem kelt szorongást a maga utolérhetetlen tökéletességével. Itt esendő mesefigurák élnek, s a tökéletességtől igen távol állnak. A célom az volt, hogy a gyerekek rájöjjenek a tábor végére: a szeretet ott lakozik mindenkiben, nem szabad kiközösíteni senkit. Nem baj, ha valaki más, és eltér a többiektől. Mindenkit el kell fogadnunk olyannak, amilyen… Bizony, megismerkedtünk Lázár Ervin hőseivel, azaz Bruckner Szigfriddel, Mikkamakkával, Vacskamatival, Aromóval, Szörnyeteg Lajossal, Nagy Zoárddal, Ló Szerafinnal. Az író szavaival élve ,,Ölelgettek engem is, mintha ezer éve közöttük laktam volna”… és meséltek a jóságról, a szeretetről, otthonosságról, a részvétről és a szolidalitásról, a féltékenységről, a hiszékenységről, gyávaságról, hiúságról, hencegésről, irigységről, torkosságról és még sok minden egyébről. A Négyszögletű Kerek Erdő olyan magasztos dolgokról is mesél, mint például a közösség megváltó ereje. Ezt leginkább a csapatépítő játékok által tudtam a legjobban érzékeltetni. A csapatépítő játékok célja nem más, mint a csoporton belüli hatékony együttműködés elérése, kialakítása. A közösen megoldott feladatok elvégzése közben, az együtt eltöltött idő hatására a gyerekek közös élményeket szereznek. Az együtt töltött időben jobban megismerhetik egymást a diákok, miközben kikapcsolódnak. Az olyan csoporttagok is közelebb kerülhetnek egymáshoz, akik a mindennapi munka során ritkán érintkeznek egymással. A közös élmények miatt elkezd kialakulni a csoporton belül az összetartó erő, mely nagyon fontos egy olvasótáborban, ahol közösen kell elérni a célokat. A gyerekek által legkedveltebb játékok a következőek voltak: „Vigyázz, le ne essen!” A gyermekek egy lepedő szélét fogják, a lepedőre egy labdát rakunk. A lepedőt közösen elkezdik mozgatni, ügyelve arra, hogy a labda le ne essen.

,,Százlábú” Öt-tíz főből álló csapatokat alkotunk: tagjai sorban, egymásnak felváltva háttal és szembe állnak: a háttal álló játékosoknak a hátukkal kell megtartani a lufit, a velük szemben lévő játékosnál a hasuk közé helyezzük. Az első és utolsó csapattag kivételével minden játékosnak van egy lufi a hátánál és a hasánál is. A százlábú elindul: célja, hogy minél később veszítse el a testét alkotó lufikat.

Minden reggel saját készítésű finomsággal vártam a lelkes kis olvasóimat. Volt itt muffin, mini pizza, piskóta málna és csokidarabokkal, sajtos-sós rudacskák. A gasztronómiai élményt egy-egy történet közös olvasása követte. Aztán szövegértelmező és szövegfeldolgozó gyakorlatokat, a fejezetekhez kapcsolódó feladatlapokat oldottunk meg. Szövegrészleteket olvastunk fel, amiben a csapatoknak pontosan meg kellett határozniuk, hogy az elhangzott szövegrészletben milyen szereplők játszanak, illetve hol és mikor játszódik az elhangzott jelenet.

A sütés egy kiváló közös programnak bizonyult, ezért palacsintát is együtt készítettünk a gyerekekkel. Élvezik, ha aktív résztvevői lehetnek a folyamatnak. A palacsintaevő verseny díjazottjai könyvcsomagot, gyermekirodalmi műveket kaptak jutalomként.

Dramatizáltunk, azaz a regényből kiragadott részletet tovább gondoltuk és előadtuk. Ehhez különböző állatmaszkokat készítettünk. ,,Csak azt akarom… csak annyit akarok… hogy dömdödöm” és ahányszor elhangzott ez a szó, a dömdödömözésből mintha Lázár Ervin szívdobbanását hallottuk volna. Higgyétek el ez a történet, a mi történetünk a könyvtárban egy meghatározó és életre szóló élmény lesz az áldott kis szívekben, lelkekben. Ez a gondolat lelkesített engem is ebben a pár napban.

Az érdekes és változatos játékok által a gyereknek kedve támadt arra, hogy találkozzon a következő történettel. Volt sok mesemondás, filmklub, játék, rejtvényfejtés, és alkottunk is. Színes papírcsíkokból elkészítettük Vacskamati virágját.

Vidám zsivajtól, és izgatott jövés-menéstől zengett iskolánk könyvtára, s ami a legfontosabb szeretettel telt meg.

A könyvtári óra után megismerkedhettek a gyerekek a fánksütés fortélyaival, hisz Bruckner Szigfridet szinte lehetetlen jóllakatni. Sajátkezűleg készíthették el a különböző ízű fánkokat. Majd egyedi matricát vasalhattak a pólóikra. Amíg a fiúk sakkozni tanultak a lányok Vacskamatit készítették el, varrták meg, igen nagy türelemmel és izgalommal.

Azt nem állíthatom, hogy a hatodik napon ugyanolyan frissek voltunk, mint induláskor, de az élmények mindenért kárpótoltak.

Mind a szülők, mind a gyerekek visszajelzései alapján elmondható az olvasótábor sikeressége. Nemcsak a megvalósult programok miatt, hanem azáltal is, hogy a gyerekek szívesen olvastak, lapozgatták a könyveket, ismerkedtek a hellyel és jöttek vissza újra meg újra.

Ha sikerült aktív olvasóvá nevelnem ezeket a gyerekeket, s ha a szeretet lángját csak egy percre is, de lángra lobbantottam, már elértem a kívánt célt.

Újhelyi Gabriella