Március 15-e Zsibón

Ünnepi istentisztelettel kezdődött Zsibón az 1848-1849-es szabságharcra való megemlékezés a református templomban. Högye Gál Roberto lelkipásztor méltatta elődeink hősies kiállását a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében. Az alkalomhoz illő megható beszédet ünneplő diákokból és hívekből alló népes gyülekezet hallgatta.

Az istentiszteletet követően ünnepi műsorra került sor a magyar tagozaton tanuló zsibói diákok előadásában. Szívből jövő hazafias dalokat és verseket hallottunk. Bár apadó közösség vagyunk, a versek és dalok hallattán megerősödött bennünk a remény, hogy gyerekeink tovább fogják vinni 1848 szellemét.

Az elhangzott beszédek az összetartozás, az összefogás és a szolidarítás erejét hangsúlyozták. Egy nemzet csak akkor lehet erős és életképes, ha összefog egy cél érdekében.

A nemzet legfőbb mércéje, legfontosabb jellemzője a szolidaritás. Ha a nehéz pillanatokban képesek vagyunk félretenni sérelmet, önös érdekeket, nézetkülönbséget és hiúságot, ha össze tudunk fogni, akkor valóban egy nemzet vagyunk. 1848 márciusában a fiatalok tetteire, a márciusi ifjak áldozatára volt szükség. Ma is azokra van mindenek előtt szükség, akik megértik és értékelik a múltat, levonják belőle a tanulságot és cselekedni akarnak a jövőért. Olyan fiatalokra, akik vállalják a változást, akik dolgoznak érte.

Fejet hajtva nagyjaink előtt, találjuk meg a lehetőséget a cselekvésre: hitünket megtartani, anyanyelvünket megőrizni, nemzeti tudatunkat erősíteni. Talán nem olyan hőstettek ezek, mint a márciusi ifjak tettei voltak, de komoly kihívások a ma fiataljai számára.

A műsor után a gyülekezet kivonult a templomkertbe és a Szózat dallamára elhelyezték a kegyelet koszorúit a Wesselényi szobor talapzatára.

Csatlos Sándor