Marina Ida Magdolna laudációja az Összetartozunk Díj átadása alkalmából

Vámospércs, 2022. Június 4.

A történelmi Magyarország fájdalmas feldarabolásának 100. Évfordulójára Vámospércs és Szilágybagos polgármesterasszonyai létrehozták az „Összetartozunk Díj”–at. A nemzeti összetartozás napján, június 4-én, minden évben felváltva a díjat egy személy veheti át, egy anyaországi, illetve egy határon kívüli.

Az önkormányzatok felváltva jelölik ki a díjazottat, aki nemzeti elkötelezett, nyelvünket, kultúránkat, testvéri kapcsolatainkat ápoló, közösségeinket önzetlenül építő személy.

Pál apostol írja a Római levélben: „Semmi sem szakíthat el minket az Isten szeretetétől”. Isten szeretete által minket határok, hatalmasságok sem szakíthatnak el egymástól. A szétszakítottság és feldaraboltság veszélyét és szelét már Kossuth is megérezte, amikor 1841-ben azt írta: „Fűzzön össze bennünket Erdéllyel a politikai egység kapcsolata, miként nemzeti rokonság egybefűz, és bátran nézhetünk az időszak elébe, melyben tán még egyszer hivatva leszünk védfalat képezni Európának.”

2022-ben Vámospércs Város Képviselő Testülete az Összetartozunk Díj-at Marina Ida Magdolna nyugalmazott polgármester asszonynak ítélte.

Kedves Testvérek, Barátaim jobban és találóbban nem is határozhattatok volna. Polgármester asszonyunk sokoldalú társadalmi és közösségépítő tevékenysége Szilágyság szerte és országosan is ismert, elismert. Szilágy megye 62 önkormányzatában egyedüli nő volt a polgármesteri székben.

Marina Ida Magdolna 1960. december 26-án született Szilágybagoson. Őt, az angyal hozta először a családjának, aztán szeretett közösségének, nekünk.

Szilágysomlyón érettségizett. 1981-2005 között a szilágybagosi telefonközpontban dolgozott. 1990-től tagja a Szilágynagyfalui Képviselő Testületnek. Elévülhetetlen érdemei vannak a Szilágybagosi Önkormányzat visszaállításában, melynek polgármestere lett 2005-től nyugdíjba vonulásáig, 2020-ig. Jogi diplomát szerez Bukarestben 2009-ben. Az 1979-ben kötött házasságából egy fiú és egy lánygyermek született. 2013-tól az RMDSZ Nőszervezetnek országos alelnöke és megyei elnök. Ezüstfenyő és Wesselényi díj mellett számos elismerésben részesült. Keresztyén neveltetéséből és keresztyén lelkűségéből fakadóan példaértékű aktív egyházi élete, nőszövetségi (esz gyülekezeti szintű) tevékenysége a betegek látogatásában és a szegények, idősek felkarolásában elismert. Nála az egyház és nemzet szolgálata elválaszthatatlanul egy. Polgármesteri szolgálatát nőies gyöngédséggel, alázattal, türelemmel és férfias következetességgel és határozottsággal végezte.

Én nem tudom hová lett, de nyomtalanul eltűnt életünkből a türelem. Bizonyára hivatali ajtóját igen sok türelmetlen ember (olyan is van) nyitotta ki, aki a maga igazát kereste. A békességnek pedig ára van és volt. Ez az ár a türelem, a polgármester asszony türelme. Köztudott, hogy polgármesteri irodáját nem időnkénti látogatásra, hanem munkaszolgálatra használta. Telefonhívásra még munkaidő után is az irodából válaszolt, kivétel, amikor hivatali és pályázati ügyek miatt házon kívül volt.

 Csoda, Isten csodája, hogy a semmiből a Polgármesteri Hivatalt el tudta indítani és felépíteni mindazt, aminek haszonélvezői közösségünk tagjai. Nem ismert lehetetlent. A hivatal, az önkormányzat érdekében Bukarestig is elment. Ha kidobták az ajtón, bement az ablakon és sohasem adta fel. Tavaszy Sándor, híres erdélyi teológus, püspök helyettes vallja egyik írásában, hogy a keresztyén ember úgy lesz részese Isten munkájának, hogy Krisztust követi. Mert amilyen mértékben veszünk részt a Krisztus hármas tisztében, olyan mértékben vagyunk keresztyének. Ez a felülről jövő erő tette sikeressé és eredményessé munkáját.

Minden győzködés és rábeszélés ellenére 2020-ban, amikor mandátuma lejárt, felállott a polgármesteri székből. Nem a megkeseredett és kifáradt állapot indította a döntésre. Ügy érezte, hogy amit az Isten rábízott, azt elvégezte. Ma kevés ilyen döntéssel találkozunk. Elkészítette az utat és lehetősséget adott az utána következő nemzedéknek a bizonyításra. Amilyen eredményes, békességes volt a szolgálata, olyan volt a leköszönése és olyan testvéri, baráti és szeretetteljes a kapcsolata az utódokkal, polgármesterrel és alpolgármesterrel egyaránt.

Úgy gondolom, hogy nagyon illenek rá Áprily Lajos, Opitz Márton német költőhöz versének fájdalmasan szép, s a mindenkori magyar őrállók sorsát példásan felmutató sorai: „Mi itt keresztre rendeltetve állunk.

                                         Minket a hűség Krisztus–szege tart.

                                        Égő reménység: árva „húnyaid”-ból

                                        jövőt nevelni, embert és magyart.”

Kívánom, hogy polgármester asszonyunk nyugdíjasként a jövőben is erőben, egészségben lehessen közösségeink kovásza, összekötő és erősítő kapocs Vámospércs és Szilágybagos, ember és ember, Isten és ember között.

Isten éltesse sokáig közöttünk és érettünk.

Tisztelettel és szeretettel!

Lukács József