Második esélyt kapott: a saját roma közösségéért dolgozik egészségügyi közvetítőként
Krasznán, az Erdőszél utcában, a többnyire romák által lakott negyedben találkozom Erzsi nénivel és fiatal rokonával, a kétgyermekes Imolával. Kellemesen csalódom, hiszen az 59 éves nőt, még 50-nek sem gondolni, mint ahogy az sem, hogy hat gyermeke, 11 unokája és egy dédunokája van már. Igényes, kedves, mosolygós. Azt ajánlja, a beszélgetést munkahelyén, a krasznai önkormányzatnál tartsuk, bár ő is és a lánya is szívesen fogad. Így a hivatalba megyünk, ahol otthonosan mozog, lelkesen beszél munkájáról, életéről, tapasztalatairól.
Csengettyűs Erzsébet közel tíz éve egészségügyi közvetítő (mediator sanitar), és szinte 500 romáért felel. Még mielőtt megkérdezném, elmondja, közéjük tartozik ő is, de ő magyar roma, viszont akikért felel, a községhez tartozó rátoni és hosszaszói romák románok. Nagyon nagy a különbség a krasznai magyar romák és a román romák nyelvezete között. Ők a magyar szavakhoz társítják a szavakat, a román romák viszont a román szavakhoz. Kezdetben ő is nehezen „talált közös hangot” velük, de megszokta, és már jól „beszéli a nyelvüket”. „Az elején a kisgyermekek csak figyeltek, hogy mit mondok, mert bár romául beszéltem, nem értették” – mondja.
Reggel nyolc órakor kezdi munkáját a hivatalban, 11 óráig ott van, majd kimegy terepre. Az orvosi rendelőben két háziorvos dolgozik, velük tartja a kapcsolatot, ők kérik meg, hogy a két, többnyire romák által lakott településen szóljon a kisgyermekes anyukáknak, hogy vigyék gyermekeiket oltásra, a várandós kismamák pedig menjenek felülvizsgálatra. Volt, hogy egy nap 70 családot is meglátogatott, mert az időseket is felkeresi. Bár eleinte idegenkedve fogadták, mára mindenki ismeri, befogadták, mert ő a „csempekályhás” Janinak a felesége, férjének pedig nagy tekintélye van köztük, mert kiváló szakember, fiával csempekályhákat rak a környéken.
Kapott egy második esélyt
Élete viszont nem volt mindig felhőtlen, egykoron azon gyermekek közé tartozott, akik nem jártak iskolába, szülei nem taníttatták, így mindössze csak hat osztályt végzett. A nagy változás 51 évesen következett be, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium akkori igazgatója, Kovács Irénke, jelenlegi szenátor, elindította a Második Esély programot, arra ösztönözve a nyolc osztállyal nem rendelkező tanulókat, hogy iskolába járjanak, tanuljanak.
„Itt tanítottak a kertünk aljában lévő baptista imaházban, a fiatalok sokszor csúfolkodtak, hogy mit akar ez az öregasszony itt közöttünk, ezért néha nem mentem órára. Olyankor bejött hozzánk az igazgatónő, felkeltett, és szinte kérlelt, hogy menjek, mert ügyes vagyok, szorgalmas, az egyik legjobb tanulója, és még sokra vihetem az életben még 51 évesen is. Mindig azt mondta: „Erzsikém, ne add fel!” Neki köszönhetem, hogy elvégeztem a nyolc osztályt, majd Marosvásárhelyre beiratkoztam egy tanfolyamra, azt követően lettem itt egészségügyi közvetítő – mesélte Erzsi néni, akit kollégái kedvelnek, azt mondják, ő nem roma, „te a miénk vagy”. Mindig arra törekedett, hogy gyermekei tanuljanak, így egyik lánya a község egyik legismertebb éttermében szakácsként dolgozik, néha még ő is besegít neki.
A történetről részletesen a https://maszol.ro/eletmod/Masodik-eselyt-kapott-a-sajat-roma-kozossegeert-dolgozik-egeszsegugyi-kozvetitokent?fbclid=IwAR1Y2TpqgQZ7AruTx9kp07azQ564T0BfaZc_-p43VmQ1ZqL-2qT3xI6VZIM honlapon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.