Sat. Nov 23rd, 2024

Hű szeretőd vagyok én (III.)

A Szilágyság és ezen belül a Tövishát tájegység népművészetét viszonylag későn kezdte el kutatni a magyar néprajz, ezért számos, kultúránk múltjáról fontos információt megőrző szerepe csak napjainkban kezdi elfoglalni méltó helyét a szakirodalomban. Az előttünk gyűjtők között meg kell említsük Boér Miklóst (1857–1905) és Lajtha Lászlót, aki Diósadon gyűjtött népdalokat 1914-ben (24 dallamot rögzített fonográfra, pl. Basa Pista balladája – töredékben maradt fenn; Csütörtökön virradóra, ami rövidesen országosan ismert kedvenc népdal lett; Rákóczi kesergője öregek asztali nótájaként maradt fenn stb.).

Kodály Zoltán 1916-ban krasznai és szilágyperecseni fiatal katonáktól négy-négy és szilágynagyfalusiaktól két népdalt jegyzett le.

Bereczky Sándor az Ifjú Erdély tagjaként a Mi dalainkban 1936-ban (1941-ig hat kiadást ért meg a népszerű gyűjtemény) közölt nyolc szi­lágysági népdalt (21. sz. Áll a hajó a tenger közepébe (Kodály gyűjtése); 58.sz. Felkelt már az esthajnali csillag; 76., 82., 110., 112., 145., 152. számúak);

Gurka László 1954-ben a tövisháti Désházán 91 dalt és Menyőben 85 dalt jegyzett le; Kallós Zoltán 1954-ben két diósadi népdalt rögzített;

Almási István, a Kolozsvári Folklórintézet munkatársaként, 1963 és 1976 között gyűjtött népdalokat a történelmi Szilágy megye helységeiben.

A történelmi Szilágy megyét az 1968-as közigazgatási újraszervezés eredményeként felosztották a szomszédos megyék között, így jelentős néprajzi régiók kerültek a mostani Szatmár, Bihar és Máramaros megyékhez, ugyanakkor ide kerültek olyan Meszesen túli román többségű falvak, valamint a Kalotaszeg-Alszeg néhány települése (Almás patak környéke), amelyek soha nem tartoztak a Szilágysághoz. Almási ragaszkodott a történelmi Szilágyság falvaiban való gyűjtéshez, így 13 évnyi gyűjtő-munkájának eredményképpen 23 szilágysági településen 234 előadótól 985 dallamot rögzített magnetofonszalagra, Szilágysámsonban a legtöbbet, 255 dallamot és Szilágyballán 147-et. Ezekből 255 dallamot jelentetett meg a Kriterion Könyvkiadónál 1979-ben, Szilágysági magyar népzene címmel.

Balogh Dezső sarmasági kántor-tanító Szilágysági népdalcsokor címmel 1973-ban a Szilágy Megyei Népi Alkotások Háza kiadásában jelentetett meg egy 68 népdalt tartalmazó gyűjteményt;

Sorrendben alulírott, Gáspár Attila népdalgyűjteménye és válogatása következett, Szilágysági gyerek vagyok címmel. A 101 népdalt tartalmazó kötet 2000-ben jelent meg a zilahi Color Print nyomdában, (a Zilahi Nemzetiségi Fesztiválfüzetek sorozatában) és egy utánnyomás is a következő évben. A kötetbe a saját gyűjtéseken kívül bekerültek népdalok Kodály Zoltán, Lajtha László, Balogh Dezső, Almási István gyűjtéseiből.

2005-ben Kriterion Könyvkiadónál jelent meg a Dalol Szilágyi Ferenc című népdal-gyűjtemény, amelyből a szilágysámsoni nótafa, a Népművészet Mestere népdalait ismerhetjük meg. Szilágyi Ferenc sokoldalú népművész volt, aki az éneklésen kívül a magyar néprajz szinte minden ágazatában tudott érdekest és értékest közölni a mindenkori gyűjtőkkel. Már Almási István is felfigyelt páratlanul értékes és gazdag tövisháti népdalaira, majd Magyar Zolán gyűjtötte össze és adta ki Szilágysági dekameron címmel fiatalkori emlékeit. Mindemellett ízléses fafaragásai, művészien megformált munkaeszközei, pinceszerei is figyelemre méltóak.

Gáspár Attila Perecsenyi sugár torony, 185 szilágysági magyar népdal című kiadványa, a zilahi Caiete Silvane kiadásában, 2020 decemberében jelent meg.

Párhuzamosan a tágabb néprajzi gyűjtés is a Szilágyságban az 1950-es években el-kezdődött. Felgyűjtötték és módszeresen feldolgozták kolozsvári folkloristáink a népviselet, a népművészet tárgyi emlékeit, népszokásainkat. Ezt az úttörő jelentőségű munkát dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és dr. Nagy Jenő kolozsvári néprajzi gyűjtők végezték el és jelentették meg a Kriterion Kiadónál 1974-ben Szilágysági magyar népművészet címmel. Megemlítjük ugyanakkor, hogy híres nyelvészünk, Márton Gyula, amint hazaérkezett az orosz hadifoglyok táborából, hozzákezdett a szilágysági magyar tájnyelvi emlékek gyűjtéséhez, feldolgozásához. Márton Gyula a Tövisháton, Nagymonban született és szülőfalujában, valamint a szomszédos falvakban kezdte el a gyűjtést, és megállapításait 1976-ban közölte a Szilágysági Tájnyelvi Atlasz című tanulmányában. (Egykori tanítványai szerint sok ma élő magyarországi nyelvész merített ebből a korszakalkotó jelentőségű munkából, de Márton Gyula nevét nem említik.)

A szilágysági fazekasságról is kicsit megkésve, ám napjainkban annál többen is közöltek, közölnek tanulmányokat, riportokat, újságcikkeket az 1960-as, 1970-es évektől elkezdődően. Dr. Kós Károly: A désházi fazekasság múltja. Falvak Dolgozó Népe, 1972. július 5.; Sike Lajos: Désházi fazekasok, 1968; Dr. Kós Károly: Agyagmunka. In Dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Dr. Nagy Jenő: Szilágysági magyar népművészet, Kriterion, 1974; Dr. Sipos József Szilágysági fazekasság. (Örök Szilágy, 2009. 991–1046); Dr. Tötszegi Tekla: Olăritul din Deja (2010); Szabó Attila – Pripon Emanuel – Tötszegi Tekla: A désházi fazekasközpont kerámiája, 2019. A Zilahi történelmi Múzeum és a Kolozsvári Néprajzi Múzeum kiadásában.

Zárjunk két jellegzetes monói népdalritkasággal, egy szép kupolás szerkezetű, belső bővülést tartalmazó új stílusú dallal, Csütörtökön este (gyűjteményünkben a 13. sz.); valamint egy kvintváltás nyomait őrző régi stílusúval, Sűrű felhő borítja be az eget (14. sz.). Mindkettőt a 86 éves György Mária énekelte 2021. január 31-én.

Soroljuk fel a monói népdalénekes asszonyok nevét is: György Mária (1935. 10. 13.); Tóth Mária (1957. 11. 17.); Földi Rozália (1959. 03. 04.); Tóth Jolán, (1960. 02. 07.); Nagy Jolán (1960. 04. 10.); György Piroska, (1960. 06. 08.); Tamás Piroska (*1964. 01. 06.)

Köszönjük, hogy őrzik és továbbadják gyermekeiknek, unokáiknak, mindenkinek magyar zenei anyanyelvünket.

Gáspár Attila