,,Olyan országot akarunk, ahol állampolgári és kisebbségi jogaink csorbítatlanul érvényesülnek”

Papp Zsolt, a szilágysomlyói RMDSZ elnök ünnepi beszéde

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves ünneplők és emlékezők!

Nagy tisztelettel köszöntöm mindannyiukat a hagyományos március 15-ei ünnepünkön, mellyel az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc emlékének tisztelgünk. Immár 171 éve, hogy történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát élte át a pesti ifjúság idealizmusa, mely győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben. Legyünk örökké büszkék rá, és mindannyiszor, amikor szükség van rá, ne csak szavakkal, hanem tettekkel nyilvánítsuk ki ezt!

1848-ban a hazájukat szerető magyarok talpra álltak, és életüket is kockáztatva vívták ki, ha csak rövid időre is, a függetlenséget. Mit jelentett a nemzetnek az önmagára találása és az öntudatra ébredése? Akkor mindent, a létben maradást, ma pedig példát nekünk. Hogy soha ne adjuk fel, bármilyen akadályok is tornyosulnak előttünk.

Ahhoz, hogy a forradalmi eszmék nagy horderejűek és eredményesek legyenek, a szabadság utáni vágyon kívül szükség volt az összefogásra és az egységre. Sajnálatosan, ma gyakran tapasztalható a széthúzás és az ellenségeskedés. Ne egymásnak legyünk ellenségei az országban és városunkban, mert kevesen vagyunk, nem vagyunk sokan. Csak úgy lehet eredményeket elérni, és tetteket véghezvinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk és annak véghezvitelére egységesek vagyunk.

Engedtessék meg, hogy az érintettség okán megemlékezzünk Bem József tábornokról is. 1848 decemberébe őt nevezte ki Kossuth az Erdélyi hadsereg parancsnokává. Itt Somlyón vette át a parancsnokságot és mondta el lelkesítő beszédét. Ha valakitől, akkor tőle lehet, és kell elszántságot és elhivatottságot tanulni.

Kedves emlékezők! Széchényi István azt mondta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

Széchényi példáját idézve szép dolog a történelmi visszaemlékezés, példát kell mutatni a mai fiataloknak, de tőlünk, politikusoktól többet várnak választóink. Azt várják, hogy ne csak a múltról beszéljünk, hanem a jelenről is, és mindannyiunk jövőjéről.

Most nem ünnepelhetünk nosztalgikusan, elmerengve az egykori szép időkön. Akkor vagyunk hűek 1848 szelleméhez, ha szembenézünk önmagunkkal, szembe nézünk a mai kor kihívásaival, ha bátran megcselekedjük azt, amit jelenünk és jövőnk érdekében meg kell tennünk.

Néhány hét múlva európai parlamenti választások lesznek, amelyeknek óriási tétje van kontinensünk, országunk, szűkebb környezetünk számára. Nem láthatunk a jövőbe, nem tudhatjuk biztosan mi lesz. Amit tudhatunk, az, hogy mi, akik itt vagyunk, milyen világban akarunk élni.

Olyan Európában, ahol keresztény civilizációnk nincs veszélyben, ahol nem az erőszak az úr, és ahol a rendőr valóban a rendet, a közbiztonságot őrzi. Olyan országot akarunk, ahol állampolgári és kisebbségi jogaink csorbítatlanul érvényesülnek, ahol minden dolgozni akarónak jut munka, ahol minden tanulni akarónak jut megfelelő képzés, ahol minden betegnek korszerű orvosi ellátás jut. Olyan országot és várost, amelyre valamennyien büszkék lehetünk, ahonnan nem elmenekülni szeretnének a gyerekeink és munkaképes fiataljaink, hanem olyat, ahol jó békességben élni és otthont teremteni.

Most ennek a jövőnek a határán állunk. Rajtunk múlik, hogy teszünk is érte. Támogassuk a Kárpát-medencei összmagyar képviseletet, hogy elérjuk azt a célt, hogy a magyarság a legnagyobb frakció legyen a németek után. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy aláírjuk a támogatói íveket, s majd májusban elmegyünk szavazni. Ha lesz bennünk elég hit, kitartás, erő és kellő bölcsesség, hiszem, tudom, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell.

Hálás szívvel köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldása legyen rajtunk!