Barnabás tábor
Hálaadással tekintünk vissza az idei szilágysági Barnabás táborra, amely július 26-31 között volt megtartva a Hargita Keresztyén Táborban. Összesen mintegy 40 lelket számláló csapattal indultunk el Szilágy megyei sérült, szellemileg visszamaradott gyerekek és családjaik kíséretében. A gyerekek és anyukák évről-évre izgatottan várják, hogy a Barnabás Alapítvány jóvoltából újra egy hétig együtt lehessenek. Mióta ide járnak a gyerekek, közülük sokan már felnőttek, hiszen vannak közöttük akár huszon és harminc évesek is. Szomorú látni, hogy bár korban felnőtt emberekről van szó, de szellemi képességeik miatt még mindig a gyerekek szintjén vannak. A jó hír az, hogy ők is képesek a fejlődésre és a tanulásra.
A különböző csoportfoglalkozásokkal arra törekszünk, hogy kimozdítsuk őket a tehetetlenségből, hogy érezzék és tapasztalják, hogy ők is képesek valami szépet alkotni. Lisztes Piroska a zenepedagógia segítségével hozta közelebb a gyerekekhez a zene és hangszerek világát. Napról-napra vidám mondókákkal és énekekkel csalta a gyerekek fülébe a ritmust és a dallamot. A hangszerekről nemcsak elméleti szinten volt szó, hanem a gyerekek sok-sok hangszert testközelből is megcsodálhattak és kipróbálhattak. Nagy Melinda gyógytornára hívta a gyerekeket, ahol a mozgás örömét és jótékony hatását tapasztalhatták meg. Nagy Anna a drámapedagógia segítségével izgalmas és tanulságos történeteket elevenített meg a gyerekek és anyukák különböző szerepekbe való bevonásával. Nagy Csaba és Fehér Adrienn kézimunka tevékenységeket és csapatjátékokat szerveztek a gyerekeknek. Az anyukáknak is lehetőségük volt részt venni csoportos lelkigondozásban Budai Evódia vezetésével. A lelki táplálékról Nagy Ferencz lelkipásztor gondoskodott, ami idén napról-napra az élő vízhez vitt minket közelebb. Elmondhatom, hogy ebben a táborban nagyon sok elfogadást és szeretetet lehet kapni. Aki nem szeret, nem is tud beilleszkedni egy ilyen csoportba. Csúfolkodás, megvetés, a másik ember lenézése vagy kiközösítése egy ilyen táborban szóba se jöhet. Ez a felszabadító érzés nem csak a beteg gyerekeknek, de még az egészséges ember számára is jólesik, amit sokszor a hétköznapokban sem találunk meg.
A tábor egy másik célja elősegíteni a sérült gyerekek társadalomba való beilleszkedését is. Ezért nem riadunk vissza attól, hogy magunkkal vigyük egészséges gyermekeinket és unokáinkat vagy attól sem, ha más táborozók is vannak velünk. Először lehet kicsit furcsa nekik, hogy ezek a gyerekek mások, de nagyon hamar megbarátkoznak velük és vidáman tudnak együtt játszani. A tábor végére az embernek az az érzése támad, hogy mennyire téves ezeket az embereket fogyatékosnak megbélyegezni. Lehet, azért látjuk őket ilyeneknek, mert sokszor mi vagyunk „fogyatékosak” a szeretetben és az elfogadásban. Hálás vagyok, hogy ezek az emberek, minden fogyatékosságom ellenére engem is befogadtak. Hiszem, hogy nemcsak ők tanultak, hanem mi is sokat tanultunk tőlük.
Hálásak vagyunk a Zilahi Baptista Gyülekezet, a Barnabás Alapítvány, a Communitas Alapítvány, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének (kisbusszal is támogatta az táborozók utaztatását) és a Szilágy Társaság Kulturális Egyesület támogatásáért és minden névtelen adakozóért.
Külön köszönjük Seres Dénes képviselő úr támogatását, aki évről évre segíti a Barnabás csoport tevékenységeit!
Nagy Anna, Zilah