Búcsú a nyolcadik osztálytól

Az első mérföldkőhöz érkeztek pénteken a nyolcadikos diákok. A Zilahi Református Wesselényi Kollégium végzős tanulói a helyi református nagytemplomban ünnepi istentisztelet keretén belül búcsúztak el tanáraiktól, társaiktól.

Minden változik, fejlődik, épül. Az elmúlt évek egyrészt az építkezésről szóltak, megváltozott az iskola arculata, korszerűsítették az épületet, a változás mindannyiuk életének a részévé vált. Az elmúlt kilenc év alatt a diákok a megszerzett tudásból, tapasztalatból építkeztek, mígnem felépült a lelki ház – mondta köszöntő beszédében Lukács Levente iskolalelkész. Az évek alatt érezhető volt a nagy lelkesedés az új ismeretek iránt, a tanítók, tanárok ezért mindvégig arra törekedtek, hogy mindazt, ami fontos, átadják a diákoknak, arra bíztatva őket, hogy a feladatok mellett lássanak többet az életből és mosolyogjanak sokat. Minden embernek küldetése van, amit örömmel kell véghezvinni. Arra bíztatta a nyolcadikosokat, hogy Isten dicsőségére éljenek, az előttük álló feladatokat sikeresen oldják meg, és álljanak helyt az életben. A tanároktól megkapták a kellő alapot, a tudást, a jövőben erre építsék álmaikat, terveiket, s bár sok kihívással, próbatétellel kell majd szembenézniük, ha Jézus Krisztusra alapoznak, és Őrá, valamint a hitre építkeznek, akkor könnyen veszik majd az akadályokat.

Faluvégi Ervin főtanfelügyelő-helyettes kiemelte, nem volt könnyű a most végző nyolcadikosoknak. Ők voltak azok, akik kilenc általános iskolát végeztek, tankönyveiket néha tanév közben kapták meg, és mindezt nehezítette még a másfél évig tartó digitális oktatás. Köszönet jár a szülőknek, akik mindvégig segítették és bátorították gyermekeiket. Az elkövetkezendő négy évre sok sikert kívánt a végzősöknek, arra bíztatva őket, hogy álmaikat váltsák valóra, legyen bennük elég kitartás, és ősszel mindenki ott folytassa tanulmányait, ahol szeretné.

Diákot és pedagógust próbáló évfolyam búcsúzik – mondta Bara Lajos iskolaigazgató. Sok volt a közös élmény, boldog pillanatok, de ugyanakkor sok volt a megpróbáltatás is. A szeretet a legnagyobb kincs, ebből merítsenek erőt, és ne térjenek le a helyes útról, mert bármi történik, végül mindig kisüt a nap, és képesek lesznek a feladatokat ellátni, mert a kellő alapok megvannak, hogy céljaikat megvalósíthassák. Végezetül egy ír áldással látta el a végzősöket: „Örömöd legyen ragyogó, mint a reggel, bánatod pedig csupán csak árnyék, mely elhalványul a szeretet napsugarában. Legyen elég boldogság életedben ahhoz, hogy kedves légy; elég küzdelem ahhoz, hogy erős maradj; elég bánat ahhoz, hogy ember maradj, s elég remény ahhoz, hogy boldog légy. Legyen részed elég kudarcban, hogy alázatos maradj, de elég sikerben is, hogy buzgó lehess. Legyen elég barátod, akik megvigasztalnak, s legyen benned elég hit és bátorság, hogy elűzhesd a gondot. Legyen elég anyagi javad, hogy kielégítse szükségleteidet, s még egy dolog: legyen elég határozottság benned ahhoz, hogy minden napot csodálatosabbá tegyél annál, amilyen az előző volt.” (Ír áldás)

A két osztályfőnök, Lugosi Anikó és Forró Zoltán megható szavakkal, felejthetetlen emlékekkel búcsúzott a ballagóktól, és további sok sikert kívánva átadták az okleveleket a jó eredményeket elért tanulóknak. Az évfolyamelső a diákok nevében megköszönte a tanárok áldozatos munkáját, türelmét, a sok bölcs tanácsot, ezt követően a nyolcadikosok átadták a kulcsot a hetedikes diákoknak.

Minden idei végzősnek sok sikert, kitartást, bátorságot kívánunk, hogy terveiket, céljaikat megvalósíthassák a jövőben!

K.M.