Beszélgetés Thököly Vajkkal: „Még annyi mindent mondanék…”

Van, akinek tanár úr, van, akinek művész úr, másnak dalszövegíró, költő, jó barát, testvér, ugyanakkor férj, két gyermek édesapja.

Szilágyzoványi otthonában, művészszobájában fogadott Thököly Vajk, aki legújabb dalos-verses kötetéről, eddigi mun­kás­ságáról és jövőbeli terveiről mesélt.

Margittán született 1978-ban, Szilágyzoványon nőtt fel, Szilágysomlyón végezte a középiskolát, Kolozsváron folytatta tanulmányait testnevelés szakon, és 20 éve Kémeren tanít, amit második otthonának tart. Megzenésített verseivel megis­mer­tette a Szilágyságot az anyaországi magyarokkal, akik köré­ben elismerést és szeretetet kapott, számos barátra lelt.

Akik csak az írásaid által ismernek, meglepődnek, hogy nem irodalmár, magyartanár, hanem testnevelő tanár vagy.

Mint minden gyermek, annak idején többnyire a szabadban töltöttük az időt, barátokkal, társakkal, sokat mozogtunk, fociztunk, kosárlabdáztunk, amatőr szinten sokat sportoltam, ezért döntöttem a testnevelés szak mellett. Édesapám is peda­gógus volt, ezért részben természetes volt, hogy a tanári pályát választom. A versírással, jobban mondva dalszövegírással, már a középiskolai évek alatt is próbálkoztam. Három barátommal alakítottunk egy helyi zenekart saját magunk szórakoztatására, és az akkori daloknak már én írtam a szövegét. Viszont a legelső „vállalható” versem 2003-ban íródott, Emberek a templomban címmel, ami megjelent a Gyertyaláng református havilapban.

Mivel a helybélieknek járt a kiadvány, már akkor sok pozi­tív visszajelzést, bíztatást kaptam, ezért folytattam az írást, majd folyamatosan jöttek a rímek, témák, amikre lehetett építeni. Az első verseim többnyire istenes versek voltak, ha lehet így nevezni, melyeknek középpontjában a hit állt. Majd 2008-ban egy anyaországi antológiában is jelent meg írásom. A Poet.hu irodalmi internetoldal, közölte néhány versemet, a Debrecenben kiadott antológiájukban. Ez arra ösztönzött, hogy ne adjam fel, foglalkozzak az írással, így eljutottam oda, hogy 2010-ben, Sopronban, a Novum gondozásában megjelenhetett az első kötetem, A közületek való, ami többnyire modern verseket tartalmaz. Abban az időben nagy hatással voltak rám az irodalmi körökben – Poet és a Héttorony – kapott javaslatok, meglátások, ezért akkoriban legnagyobb részt szabad verseket írtam. Valójában ezek a versek még nem tükrözték a saját világomat.

2009-től vagyok a Héttorony irodalmi kör tagja, azóta minden évben meghívnak a találkozóikra, úgy érzem, befogadtak, és egy nagy család tagja lettem. Ők is megjelentetnek antológiát, és mondhatom, mindegyikben jelent már meg versem vagy novellám.

A versektől a novellákig, a gyermekversektől a mesékig…

Nagyon sok érdekes történetet, élethelyzetet hallottam a környezetemben, ezeken kicsit alakítottam, nevet cseréltem, és így születtek meg az első novelláim, amivel már ismeretséget szereztem a Szilágyságban is, ugyanis a szilágysági Hepehupa kulturális folyóirat főszerkesztője, Fejér László megkért, hogy írjak prózát, melyeket rendszeresen publikált, és ezeknek köszönhetően felfigyelt rám az itteni szakma is. 2013-tól 2017-ig rendszeresen meghívtak A költészet tavasza című kulturális rendezvényre, az erre az alkalomra kiadott kötetben versem is megjelent.

A versek, novellák után megszülettek a dalszövegek is. Neves énekesek, együttesek játszották és játsszák ma is szövegeidet, nagy közönséggel ismertetted meg és népszerűsíted évek óta a Szilágyságot.

2012-ben egy pályázat révén az Art Nova Stúdió meg­fil­me­sítette az egyik novellámat, Az ember, aki Istent kereste címűt, ami számomra a „nagy magyar kisfilm”, mert a Vajdaságban forgatták, a Szilágyságban íródott a forgatókönyve, és Budapesten készítették hozzá az animációt, ráadásul elnyerte az első helyet. Ezt követően született meg a gondolat, ha egy novellából lehet film, akkor a versből miért ne lehetne dalszöveg? Ezt követően átálltam a modern verselésről a rímes, ritmusos versírásra, amit már a saját világomnak éreztem. Abban az évben, 2012-ben megírtam a Hej tulipán című három versszakos versem, ezzel felkerestem egy debreceni népdalénekest, Kathona Mónikát, hogy nem-e énekelné fel. Kedvező választ kaptam tőle. A következő évben a Fölszállott a páva előadóiból is megkerestem néhányat, azok is szívesen vállalták verseim megzenésítését. Így lettek a verseimből dalok.

Az első hatalmas és mérföldkőnek számító változás akkor következett be, amikor szintén ismeretlenül, a Kárpátia együttessel vettem fel a kapcsolatot. Elküldtem nekik is néhány verset, kedvelték a témát, a stílust, és igent mondtak a felkérésre. Aztán egyre több zenekart, zenészt, és előadóművészt ismertem meg, akik szívesen megénekelték gondolataimat. A szövegeim pedig egyre népszerűbbek lettek. Van olyan zenekar, amelyik most adja ki az első lemezét, és szinte minden dalukat én írtam. Géczi Erikával, a Kormorán volt énekesével, volt olimpikonnal, világbajnokkal is dolgoztam, erre is büszke vagyok.

A második könyvem, a 2017-ben megjelent Ráncok a reményhez, már dallamos verseket tartalmaz, ezek közül sokat megzenésítettek. Soha nem szólok bele, hogy a verseimhez milyen dallamot írjanak, viszont az előadók folyamatosan küldik a nyersanyagot munka közben. Bár nem vagyok zenész, e téren laikus vagyok, mégis kíváncsiak a véleményemre.

A Hungarica lemezén Fábián Zoltán előadásában a Szilágyságról is jelent meg dal Szülőföldemen címmel. Hiány­pót­lónak érzem e dalt, mert a Szilágyságról kevés szerzemény született, én viszont már hármat írtam. Egy életre szóló felejthetetlen élmény, amikor budapesti koncerten hallom az embereket, a tömeget a Szilágyságról, az otthonomról énekelni. Benko Fruzsina Borbála népi énekessel is kiadtunk egy dalt a Szilágyságról, Szilágysági kismadárka címmel, Légrádi Gábor előadóművész is megénekelte e tájat, melynek címe, Ahonnan a szívem ered.

De felejthetetlen kellemes élményből zenei téren még jó néhány akad az életem albumában, párat meg is említek. 2013-ban a Kárpátia zenekar vendége voltam a Petőfi Csar­nokban, akkor mutatták be az első közös munkánkat, sőt még a zene­karról szóló filmben is helyet kaptam pár gondolat erejéig. 2019-ben Budapesten a Historica zenekarral részt vettem a Mátyásföldi Református Templomban tartott jótékonysági koncertjükön, 2015-ben szintén ott voltam, amikor bemutatták az Olyan fa vagyok című lemezüket. Büszke vagyok, hogy szülőfalumban olyan zenekarok és művészek fordultak meg, látogattak meg engem, mint Fábián Zoltán vagy Ézsiás Péter, a soproni Moby Dick, a Hungarica zenekar, a Duna Rock Akusztik… Közös emlékből tehát nincs hiány…

Az előadóművészek már meghívnak a koncertjeikre. Ez egy­fajta elismerést is jelenthet számodra.

Igen, mindig elmegyek a lemezbemutatóra, és amikor a dalomat játsszák, megismertetnek a közönséggel. Néha elmondok pár verset is koncert közben. Pompás érzés látni és tapasztalni, hogy olyankor az emberek elcsendesednek, csak rám figyelnek. Elképesztő átélni, amikor azt mondják: „Most pedig szóljon egy dal a Szilágyságról”, vagy hogy: „Itt van a költő a Szilágyságból”… Ezt az élményt nem lehet leírni. Ennél többet egy költő, egy dalszövegíró nem tud tenni az otthonáért.

2018-ban megjelent a harmadik, a tavaly pedig a negyedik köteted, a Padláda. A most megjelenő könyvedről mit mondanál?

A harmadik kötetem, az Erdélyből fúj a szél, Budapesten jelent meg a Kárpát-medencei Magyarok Kulturális Egye­sü­lete gondozásában, elbeszéléseimet, novelláimat tartalmazza. A Padládát Zilahon adták ki a Caiete Silvane gondozásában. Ez „Vidéki kortárs” verseket tartalmaz, sajnos a járvány miatt csak Kémeren tarthattam könyvbemutatót, de nagy volt az érdeklődés, és szeretettel fogadták az olvasók. Fontos megemlítenem, hogy az elmúlt években Fábián Zoltán, Ézsiás Péter, Héjja Bella, Pál Benjámin, Meister Éva előadóművészek is színpadra álltak a magyarországi könyvbemutatóimon, amelyek többnyire telt házasok voltak, és ezekre a Szilágyságból elszármazottak is jöttek. Olyankor azt érzem, érdemes dolgozni, alkotni, mert ereje van a mondanivalómnak, és ha már egy kicsit is összefogom a határon túliakat vagy az elszármazottakat, akkor már megérte.

A most megjelenő ötödik kötetem, a Rock & Folk megzenésített verseimet tartalmazza. Eddig több mint 30 előadóval dolgoztam, körülbelül 100 versem van megzenésítve, ebből 82 jelenik meg a könyvben, és kuriózum, hogy az előadók is szerepelnek benne. Leírják a gondolataikat a dalról és a közös munkánkról, továbbá képeket is csatoltam a szövegek mellé.

Azért választottam ezt a címet, mert leginkább rock- és népzenészekkel dolgozok, a versek is ilyen stílusúak. A könyvben vannak olyan dalszövegek, amelyek még nem jelentek meg dalként a publikum előtt, de ami késik, nem múlik… Ez a könyv az összefogás könyve számomra!

Mi a jövőkép? Dolgozol-e már újabb köteten?

Nem egy köteten, két könyvön dolgozom párhuzamosan. Készítem az új verseskötetemet, aminek Te és Én lesz a címe. Te, mint olvasó, én, mint író. Egyfajta beszélgetésre utal. A 111 versből már 32 elkészült. Azért említem a 111-et, mert mindegyik kötetem 111 verset tartalmaz, és ehhez ragaszkodom, remélhetőleg lesz még sok 111-es verseskötet. Bár még nem jelent meg a Te és Én, a címadó verset már megzenésítette Rudolf R. Péter előadóművész, amely már hallható.

A másik, amin dolgozok, egy novellás kisregény. Ebből 60 oldalt már megírtam, Vadvirágok lesz a címe, egy falusi lány és egy városi fiú történetéről szól. Fiataloknak íródik, egy kis szerelem és egy kis „bolondság” van benne. Budapesten fog megjelenni.

Közben folyamatosan készülnek az új dalok, az új versek. Márciusban kiadunk egy szintén hiánypótló dalt Fábián Zoltán előadóművész barátommal, aki most szólóban dolgozik. Már több versemhez is értő kézzel nyúlt hozzá. Most fog megjelenni az Apák verse dal, mert az apákról eddig kevés dal született és nagyon sok jó apa van a világon. Zoltán Szilágyzoványon többször is fellépett már a bemutatóimon. De Ézsiás Péter előadóművész barátommal is dolgozunk új dalokon, nemrég jelent meg a Kis dolgaink… című munkánk.

A Kárpátia új korongja is készülőben van, amelyen megszólalnak gondolataim, de az erdélyi Transylvanium zenekar új lemeze is készülőben. Lassan stúdióba vonul a Végvár zenekar is, az Eredet is, és a Historica zenekarnál is új dalok vannak kilátásban… lehet, van akit kihagytam, ezt most nézzétek el nekem.

A 2020-as év sokak életében nyomot hagyott, a te életedben különösképpen. Év végén futótűzként terjedt a hír, hogy életmentő műtéti beavatkozásra van szükséged.

Karácsony előtt „kaptam egy pofont az élettől”, amire nem számítottam, hiszen mindig egészségesen éltem, sportoltam. Akkor volt néhány nagyon nehéz napom, de rengeteg ember állt mellém, és a családom mellé. Éreztem a szeretetüket, ez feltöltött, éreztem, hogy igenis sok jó ember van még a világban, akiknek számítok, akikre számíthatok. A jó Isten pedig rajtuk keresztül adott nekem erőt, és sikerült felállnom, ezért megyek tovább előre, és végzem a munkám.

Azóta írtál verseket?

Többet is. Ézsiás Péter, a Historica dalnoka készíti a saját szólólemezét, a Kis dolgaink… című dalt, amelyről már beszéltem, ezt a műtétem után írtam. Úgy érzem, hogy az azóta írott verseim sokkal mélyebbek. Ézsiás Péter már Zoványon is fellépett a könyvbemutatóimon, ő volt az, aki Los Angelesbe is elvitte a verseimet. Számomra hatalmas dolog, hogy Wass Albert, Petőfi Sándor megzenésített versei után az enyéim is ott vannak.

Ha már említettük a 2020-as évet, elmondható, hogy a mun­kásságod szempontjából sikeres volt.

Igen, megjelent a Padláda kötetem, és mivel a járvány alatt nem lehetett könyvbemutatót és lemezbemutatókat tartani, pedig nyolc előadó lemezén is jelent volna meg dalom, beindult egy sajátos projekt, az előadóművészek verseket szavaltak. Így Csík János prímás, Ézsiás Péter rockénekes, Kalapács József rockénekes, Tóth Auguszta Jászai Mari-díjas művésznő, Balogh Erika Jászai Mari-díjas művésznő, Szemerédi Bernadett színművésznő, Kurucz Ádám Konrád Latinovits-díjas szavaló, Marosán Csaba színművész, Csíki Hajnal művésznő és még sorolhatnám… elmondták a verseimet.

Az eddigi munkádat számos díjjal jutalmazták. Melyikre vagy a legbüszkébb?

A legelső díjaimat a mesékre kaptam 2012-ben és 2013-ban. Akkor az országos mesefesztivál különdíjazottja lettem. A meséim mesekönyvekben, antológiákban jelentek meg. 2016-ban Verő László irodalmi díjat kaptam a Héttorony irodalmi magazintól, 2018-ban Szilágysomlyón Szilágysági Magyarok Díszoklevéllel jutalmaztak, ezzel már helyi szinten is elismerték a munkásságomat. Ugyanabban az évben a novelláim alapján az Irodalmi Rádió kuratóriuma Budapesten megválasztott az év pedagógus írójának. De én nem ezekért, hanem indíttatásból, meggyőződésből dolgozok, írok, és ha a jó Istentől kaptam talentumot, akkor azt fejleszteni kell, és alkotni. Hiszem, hogy a vers és a dal a költő, a zenész, az előadó számára a lélek virtusa, ugyanúgy, mint ahogy az olvasó és a hallgató számára a vers és a dal a lélek terápiája.

Említetted, hogy odaát elismertebb vagy. Sosem gondoltál arra, hogy ott próbálj szerencsét, hogy jobban érvényesülj?

Itt dolgozom, itt vannak a gyermekkori barátaim, itt vagyok Itthon, ide tartozom. Ha elmennék, lehet, nem tudnék így alkotni. Én a saját világomat viszem papírra, hiszen egy írónak, egy költőnek az a feladata, hogy körülnézzen maga körül, és írjon róla. Írjon róla őszintén és tiszta szívvel, váljon eggyé a gondolattal. Ez így kerek. A jövőre nézve még nagy álmom, hogy kiadjak egy válogatás lemezt az általam irt versek-dalszövegek megzenésítéseiből. 10-12 dalt kiválasztanék, és az megjelenne CD-n.

Zárásként, mint pedagógus, művész, mit üzensz a mai fiataloknak, a pályakezdőknek?

Azt üzenem, hogy higgyenek Istenben, higgyenek magukban, és merjék megvalósítani álmaikat, ha azok nem bántanak, nem sértenek, nem ölnek értelmes gondolkodást, érzelmet.

Ragaszkodjanak szülőföldjükhöz, és ha lehet itthon próbáljanak érvé­nyesülni.

K.M.