Ifj. Wesselényi Miklós közéleti pályájának fontosabb mérföldkövei (II.)

Wesselényi, a reformerek egyik jelentős vezetője, vezéregyénisége, aki elméleti síkon és politikai megmozdulásaiban sokat foglalkozott a parasztság helyzetével. A kortársak szemében feltűnő volt, hogy Wesselényi ennyit foglalkozik ezzel a kérdéssel, mint kiderült nem alaptalanul és nem véletlenül, ugyanis félt egy lehetséges parasztlázadástól, félt attól, hogy a történelem megismétli önmagát, az 1784-es Horea-hoz hasonló megmozdulástól tartott igazán. A báró ebben a helyzetben is a nemzeti kérdés fontos aspektusait tartotta szem előtt. Így tehát, ameddig a magyar nép jelentős része jobbágy sorban marad, és nem élvezi a polgári jogokat, addig törékeny és magatehetetlen marad a nemzet. Ennek következtében már az 1830-as évektől sürgős feladatnak tartotta, hogy egy olyan úrbéri szabályzatot terjesszen elő, amely a jobbágyrendszert és a robotot eliminálja. Wesselényi modernizáló folyamatáról a zsibói jobbágyságnak az 1820-as Czikráy-féle íráskor tért ki alaposan: „Minden prestatiók és úgy a földesúri szolgálat eránt is földes urunkkal sem írott constitutionk, sem egygyességünk soha sem volt s most sincsen, hanem a szolgálatot azonmóddal tettük és tesszük, amint azt eleink is tették, s a szerint szolgálunk, amint az mireánk eleinktől maradott, s mindeneket úgy prestálunk.” Wesselényi minden sora, a fejlődés lehetőségeiről tesz tanúbizonyságot. Mindebben Széchényi István nyújtott segítő kezet. A 20-as évektől erős barátság alakult ki közte és Széchényi közt. Ilyen körülmények között ketten kezdték el propagálni a modernizáció főbb lépéseit. Együtt alkották meg a magyar reformmozgalom mindenre kitérő, több pontból álló programját. Wesselényi, példamutatásként saját birtokán kezdte el végrehajtani a változtatásokat, úgy vélem, ez a cselekedete mindent elárul róla. Modernizáló törekvéseit, olykor akadályok hátráltatták. A tudatlan parasztság nem tudta hova tenni, ezeket a fejlesztő, innovatív lépéseket. Ennek köszönhetően, zúgolódni kezdtek. A zúgolódás akkor kezdődött, amikor Wesselényi megpróbálta kettéválasztani a saját területét a parasztságétól. Az eddig funkcióban levő nyomásos rendszert felváltotta a váltógazdaság. A jobbágyok, azt vágták a báró fejéhez, hogy az uradalom elveszi tőlük a legelőiket és termőföldjeiket. Ezek a problémák nem tántorították el a bárót attól, hogy befejezze a modernizáció folyamatait. A jobbágyok problémáit elrendezve lassanként hozzálátott a tervei végrehajtásához. Szülővárosát, Zsibót, pedig sikerült fellendítenie, mintagazdaságot igyekezett létrehozni ott. Kelemen Benjáminnal oktatta parasztjait, a gazdálkodás jobbá tételéről, korszerűsítéséről. Igyekezett védeni jobbágyait attól, hogy katonafogságban, illetve túlzott adózásba verjék őket. Tisztelte alattvalóit, így, a román jobbágyait is, akikkel anyanyelvükön kommunikált. Az tette Wesselényit igazán magasztossá, hogy ami megfogalmazódott nála elméleti síkon, azt igyekezett gyakorlatba ültetni. Szerette volna a parasztság fejéből kitörölni azt, hogy a nemes, arisztokrata, vagy a felső társadalmi kategóriából érkező emberek, a parasztság jogait semmibe veszik. Abban látta a lehetőséget, hogy kettéválassza a „jobbágy személyét és vagyonát a földesúr személyétől”, ezzel a lépésével Magyarország és Erdély teljes értékű újkori-modern állam lehet, kiszakadva a középkori hagyományok fojtogató indái közül. Ilyen körülmények között, a rendi privilégiumokat felváltanák a polgári szabadságjogok.

Wesselényi az erős nemzet kiépítésében a francia modellt vette alapul, illetve az angol liberalizmust. Az utolsó, befejező sorhoz érkezve ne feledkezzünk meg Wesselényi Miklós hazafias cselekedetéről, melynek révén különleges címet kapott. Az 1838-as pesti árvíz során végrehajtott cselekedete révén elnyerte, az „árvízi hajós” címet vagy nevet, amikor csónakjával kimentette az embereket a Duna jeges „karmai” közül, valamint az épületekből, melyeket teljes mértékben elöntött a Duna.

Összegzésképp elmondhatjuk, hogy ifj. Wesselényi Miklós kiváló politikus és birtoktulajdonos volt, aki minden erejével igyekezett Erdélyt és Magyarországot kihúzni a középkori hagyományok és szokások „martalékai” közül, mindezzel a modernizáció hajójára téve a két térséget. Wesselényi Miklós közéleti pályáját egészen haláláig 1850. április 21-ig ragyogás és dicsfény övezte. Az újkori Magyarország kiemelkedő alakja ő.

Szigyártó Erik