Szilágysági Magyarok díjazottjai – Joikits Attila történelem tanár (II.)

Társadalmunk állandó változáson megy keresztül, rengeteg ráhatás irányítja, sokszor rosszak, de sze­rencsére többségében jók. Kik is formálják és hogyan a jó dolgokat társadalmunkban? Mi kell ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok és talán a legfonto­sabb: milyen személyek irányítják ezeket a sokszor láthatatlan folyamatokat? Gondolom, egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a tanult embereknek nagyon nagy befolyása van, hogy milyen fordulatokat vesz társadalmunk. Ebben a kategóriában nagy szerep hárul a tanárokra, hiszen a tanár oktat és nevel is. Mindenki fel tudna sorolni ifjúságából egy pár nevelőt, kik­nek tevékenysége pozitívan hatott a további életútjukra. Nekem is van pár volt tanárom, kiknek tevékenysége meghatározó hatással volt személyi­sé­gemre. Tudjuk, hogy általában amilyen tudást kap az ember az iskolaévei alatt, nagyjából azt használja fel alapul egész életében. A jó alapra lehet építkezni, még több tudást szerezni. Az egyik ilyen volt tanárom Joikits Attila, kinek sokat köszönhetek, hogy én is történelem­tanár lettem. Sokszor észreveszem taní­tás alatt, hogy a tanár úrtól tanult dolgokkal színesítem óráimat, megpróbálok úgy tanítani, hogy diákjaim megszeressék a történelmet. Ma egy pedagógiai elv, hogy a tanuló fedezze fel a dolgokat és a tanár csak háttérből irányítson, mert a diák így jobban elsajátítja az anyagot. Joikits tanár úr már nagyon sok éve így tanított.

Nagy megtiszteltetés, hogy én írhatom meg a laudációt volt tanáromnak abból az alkalomból, hogy a 2020-as évben a Szilágysági Magyarok dísz­ok­levelét fogja megkapni. Röviden szeretném bemutatni a tanár urat, fontosabb életrajzi adatok alapján. 1939. szeptember 22-én született Kolozsváron, szülei Joikits Lajos és Gizella voltak. Egy olyan környezetben nőtt fel, ahol már gyermekként megta­nulta a munka szeretetét a Dermata, ma Clujana, az Unirea vasgyár és a Carbochim gyárak munkásnegyedében. Abban az időben Kolozsvár lakosságának többsége még magyar anyanyelvű volt, ezekben a gyárakban is többségében magyar munkások dolgoztak. Iskolái meghatározták további életét, ahogy a tanár úr kifejezte, őket még a régi tanári gárda nevelte, nagyon jó szellemi útravalót kaptak. A gimnázium elvégzése után 1957-ben felvételit nyert a Bólyai Tudományegyetem történelem szakára, amit majd 1959-ben megszüntettek és létrejött a Babes Bolyai Tudományegyetem. A tanárok közül Imreh Istvánt és Csetri Elek professzorokat említi, kiktől nagyon sokat tanult. Az egyetem elvégzése után a Szilágyságba került, akkor még nem tudván, hogy élete további részét itt fogja élni. Először Lompértra, majd Sarmaságra és utána Szilágysomlyóra került. 1970 és 1976 között aligazgató az általános iskolában. Azokban az időkben nagy fokú iparosítás kezdődött Szilágysomlyón is, így felduzzadt a tanulók száma is. Sajnos, megváltozott a nemzetiségi arány is, ezért fontos volt, hogy a magyar szakok továbbra is jól működjenek. Nagy felelősség hárult a magyar aligazgatóra. 1981-ben megszerzi az I-es pedagógiai fokozatot. A megvédés témája nagyon egyedi volt, talán nem is volt eddig ilyen: a bélyeg használata az oktatásban. Büszke vagyok, hogy én is kaptam egy tízest, mert felismertem a történelmi szereplőket három bélye­gen és elmondtam azokról, amit tudtam. Ötvenkét éve él boldog házasságban feleségével, Katalin asszonnyal. Két leányuk van, Klementina tanítónő, Melinda magyar szakos tanár. Mind a ketten Kolozsváron tanítanak a Báthori iskolában.

Nelson Mandela Dél-Afrika volt elnöke mondta: ,,Az oktatás a leghatalmasabb fegyver, amit arra használhatsz, hogy megváltoztasd a világot.” Ha nem is tudjuk megváltoztatni a világot, de jobbá, szebbé, élhetőbbé, kulturáltabbá kell tenni. Nem elég egy tanárnak tanítani, példakép kell legyen, úgy részt kell vegyen a társadalmi, kulturális életben. Joikits tanár úr ezekben bőven kivette részét. Szeretném a legfonto­sabb iskola utáni tevékenységeit felsorolni. 1990 januárjában megalakult Szilágysomlyón az RMDSZ, melynek első elnöke volt. Bizony, azokban az időkben bátorság kellett egy ilyen funkciót elvállalni. Az addig mellőzött ma­gyarság kezdte kialakítani a politikai, kulturális intézményeit. Megalakult a Báthori István Alapítvány, melynek ala­pító és vezetőségi tagja volt. Tudjuk, hogy milyen fontos szerepet tölt be ez az alapítvány Szilágysomlyó kulturális életében. 1992-től kezdődően megtartották a Báthori Napokat, napjainkig is. Örvendetes, hogy a megye sok települése is tanult a somlyói példából és ,,Napokat” tart.

1992-ben megalakult a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, melynek Szilágy megyében az első elnöke lett, egészen 1997-ig töltötte be ezt a tisztséget. Akkoriban kezdődött a Bolyai Nyári Akadémia tevékenysége, a tanár úrnak nagy szerepe volt ennek meghonosításában. Tevékenyen részt vett és több értékes dolgozatokkal járult hozzá a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos értekezéseiben. A Partium Emlékhely és Műemlékbizottságban is több dolgozata jelent meg a somlyói Bátho­riak életéről és tevékenységeikről. Több témájú írásával hozzájárult a Somlyó 750 éves könyv sikeréhez. Fáradhatatlanul igyekszik Szilágysomlyó értékeit bemutatni az arra kíván­csi hazai és külföldi turistáknak, eddig 216 alkalommal 72 helységből érkezett csoportot kalauzolt.

Joikits tanár úr a szabad idejét nem sajnálva is nevelte, oktatta diákjait, számtalan kirándulást szervezett Erdély szerte felkeresve múzeumokat és magyar emlékhelyeket. Nagyon sokszor szervezett kirándulást Somlyóra és környékére. Személyes élményem, hogy gyalog mentünk át a Magurán egészen Sarmaságig és onnan vonattal haza, közben nagyon sok dolgot elmondott Somlyó történelméből. Több évig bélyeg­kört szervezett, ahol megtanította diákjait hogyan és miért gyűjtsék a bélyeget és milyen értéket képviselnek. Többször tematikus kiállítást is szervezett ezekből. Udvarán pingpong asztal volt felállítva, ahol nagyon sokan tanultuk meg ezt a szép sportágat. Gombfocibajnokságot rendezett, persze ebből volt néha galiba otthon, hiszen a nagykabátok gombjai voltak a legjobb ,,focisták.”

Tudom, hogy ilyen röviden nagyon nehéz egy sikeres életpályát bemutatni, de igyekeztem bebizonyítani, hogy Joikits Attila tanár úr feltétlenül megérdemli a Szilágysági Magyarok díszoklevét. Kedves tanár úr, nagyon sok egészséget kívánok és biztosra veszem, hogy még nagyon sok és értékes törté­nelmi témájú cikkeket olvasunk a különböző kiadványokban. Köszönjük ezt a több évtizedes igényes munkát, mellyel igyekezett Szilágysomlyót és a környék fiataljait a lokálpatriotizmusra nevelni.

Vida János Antal

A díjazottakról az e heti Szilágyságban olvashatnak.