Új plébánosa van Szilágysomlyónak, Szilágycsehnek és Kárászteleknek

Személyi változások voltak szeptember 1-től a nagyváradi egyházmegyében.
Kurila Gábor plébánost Szilágycsehből Szilágysomlyóra helyezték át, Ozsváth József plébánost Szilágysomlyóról Tasnádra plébániai kormányzónak, Szűcs Attila plébánost Bihardiószegről Szilágycsehbe, Zsibó és Sülelmed ellátásával, Mahajduda János plébánost a Várad-Székesegyházi plébániáról Kárásztelekre, Selymesilosva ellátásával, Nagy Jácint plébánost Kárásztelekről Margittára.

Mindannyian megkezdték a szolgálatot azzal a hittel és reménnyel, hogy a jó Isten mindvégig velük lesz az új helyen, és segíti majd őket abban, hogy az istenszeretetet és a hitet tovább tudják adni.

Szilágycsehből Szilágysomlyóra

Kurila Gábor 1979. június 22-én született Nagyváradon, iskoláit szülővárosában végezte, majd érettségi után jelentkezett Tempfli József püspök atyánál azzal a kéréssel, hogy szeretne pap lenni. Így került a magyarországi, veszprémi szemináriumba, teológiára.

„Abban az időben két dolog motivált nagyon erősen, két dolog volt az életem része: az egyik a sport, szerettem volna hivatásos futballista lenni, de mivel voltak sérüléseim, erről le kellett mondanom, a másik a templom volt, az egyház. Szüleim nagyon vallásos, egyszerű katolikus emberek voltak, sokat jártam ministrálni, sokat voltam a papok közelében. Mi Nagyváradon a bazilikához tartoztunk, ahol nagyszerű papbácsik voltak, és akikre fölnéztem. Mindig azt éreztem, ha nem leszek focista vagy hivatásos sportoló, akkor jó lenne, ha papbácsi lennék, hogy én is tudjak valamit tenni az emberekért, a közösségekért, mert úgy láttam, hogy ezek a papok nagyon sok jó dolgot tettek, nemcsak imádkoztak a templomban, hanem segítették a szegényeket is” – mesélte a plébános.

Bár elment a teológiára, mint mondta, nem volt teljes meggyőződés benne, egyszerűen csak vonzotta valami. De az isteni gondviselés mindvégig mellette volt, sikeresen elvégezte a teológiát, így 2003. június 22-én, a 24. születésnapján Tempfli püspök atya pappá szentelte. Váradon kezdte a papi pályáját káplánként, kezdő papként. 17 éve pap, azóta szolgálja a jó Istent és a közösségeket. Először Bihar megyében volt több helyen, két éve pedig Szilágycsehben szolgált.

„A Szilágyság már nem teljesen ismeretlen, hiszen két évet voltam Szilágycsehben, ahol megismerhettem a megye másik felét. Ott filiáim is voltak, jártam szentmisét tartani Zsibóra, Sülelmedre is, ami már Máramaros megye. Én nagyon szeretek ezen a vidéken lenni, szerintem a szilágysági emberek nagyon összetartóak. Úgy érzem, hogy közösségi szempontból erősebb közösségek vannak itt, mint Bihar megyében, itt erősebb a hit az emberek szívében, jobban megtartották a hagyományaikat, bár ez sok helyen egyre csökken, kopik. De még mindig van egy „anyag”, vannak még emberek, nemcsak idősebbek, hanem fiatalok is, akik nyitottak. Szilágycsehben is nagyszerű fiataljaim voltak.

Nagy reményekkel, nagy örömmel jöttem, és ne felejtsük el, hogy a szilágysomlyói római katolikus közösségnek erős múltja van, nagy hagyománnyal rendelkezik, a legidősebb templom az egyházmegyében a somlyói templom” – emelte ki a szilágysomlyói plébános.

Sok munka van itt, de hol nincs? – jegyezte meg az atya. Vannak szépen felújított épületek, de vannak felújításra várók is, mint például a kistemplom, ugyanakkor a temető rendbetétele is fontos lenne, de amit fontosabbnak lát, az hogy a járvány miatt szétszéledt híveket, akikben még nagy a félelem, összekovácsolja. Nagyon szeretné a fiatalokat is összeszedni, mert a nyár alatt, a korán bezárt iskola miatt, ők is távol maradtak. „Most inkább a lelkekre vagy a lelkiekre kellene összpontosítani, azon a téren roggyantunk meg jobban, és ez nagy munka, ez egy folyamatos munka, és ez nem egy hét, egy év, egy nap munkája. 10 év után tudja mondani egy pap, hogy igen, ezt és ezt elértük, akár a lelkekben, akár más szinten. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de én erre összpontosítok most, a híveimet akarom megismerni, megszeretni, és a híveimmel újra megszerettetni a jó Istent, mert tudom, hogy a szívük mélyén ott van az istenszeretet, mint ahogy mindannyiunkban benne van, csak elő kell hozni. Lehet, hogy ezt a sok gond, aggódás, ami a vírussal jár egy picit befátyolozta, betakarta, de látom, hogy itt jószándékú hívek vannak, szeretnek imádkozni, szeretnek templomba járni, ezt újra meg kell erősíteni bennük, hogy ezt csinálni kell. Ezt nem szabad hagyni, mert akármilyen baj jön, még az ateista ember is könnyen felsóhajt, hogy „Ó, Istenem, segíts meg”!

Szilágysomlyón nagyon sok szép program volt valamikor, nagyon jó lenne, ha úgy éreznék a gyerekek is, hogy otthonuk a plébánia, az ifjúsági ház, a templom. Gyerekként azt tapasztaltam Nagyváradon, hogy a plébániára bármikor be lehetett menni, a pap bácsinak mindig volt egy jó szava hozzánk, mindig adott egy kis cukorkát, egy csokit. Ezt szeretném én is tovább vinni, azt akarom, hogy érezzék, otthonuk a plébánia, a templom, ahova be lehet menni.

Vasárnap az első szilágysomlyói szentmisémet azzal kezdtem, hogy: kedves testvérek, én kaptam egy családot, ti kaptatok egy családtagot. Nagyon szeretném, ha ezt így érezné mindenki, hogy egy nagy család vagyunk, ahol igenis néha vannak problémák, nehézségek, de azokat is megoldjuk, ha szeretjük, tiszteljük egymást, mert csak együtt tudunk előre menni” – hangsúlyozta az atya.

Kulcsár Mária