,,Aggódó szeretettel kísérünk bennetek az úton, amelyen járnotok kell”
,,…Az alpesi sast gyakran leveri a vihar a hegyek szoros, mély útjaiba. A viharfelhők bekerítik a hatalmas hegyi madarat, sötét tömegük elzárja előle a napsütötte magaslatot, ahol fészke van. Fáradozásai, hogy feljusson, kilátástalannak látszanak. Ide-oda csapong, erős szárnyaival verdesi a levegőt, kiáltásával felkelti a hegyek visszhangját. Végül diadalkiáltással szökken fel a magasba, és a felhőket áttörve újra a ragyogó napfényre jut, messze elhagyva a homályt és vihart. Így lehettek körülvéve ti is, drága ifjak nehézségekkel, csüggesztő körülményekkel és sötétséggel. Hamisság, szomorúság, igazságtalanság zárhatnak körül benneteket. Olyan felhők takarhatnak el, amelyeket nem tudtok elűzni. Úgy érezhetitek időnként, hogy hiába küzdötök a körülmények ellen. Tudnotok kell azonban, hogy a menekülésnek csak egyetlen útja van. A föld felett ugyan felhő és pára száll, a felhők felett azonban Isten világossága fénylik. A hit szárnyai segítségével az ő jelenlétének napfényébe emelkedhettek. Csak hinni kell. Hinni abban, hogy az út, amin jártok, a tietek, az akadályokon pedig túl lesztek. Hinnetek kell, hogy az élet a tietek, hozzon bármit, szépet, vagy könnyeket, ti kaptátok, meg kell élnetek. Hinni kell, hogy a rossz után a jó érkezik, átölel, és mellettetek marad. Hinnetek kell! Hinni a napfelkeltében, az est csendjében, az ölelésben, az elfúló zokogásban, az erőben és boldogságban, az élet szentségében. Hinnetek kell Istenben a félelem helyett.
Azt gondolom kiválasztott nemzedék vagytok, akiknek korábban kell megtanulni és megtapasztalni dolgokat, hogy aztán kellő időben, érett felelőséggel rátok bizattassék a nagy feladat. Valamit elvettek tőletek, de hiszem, hogy cserébe valami egészen különlegeset, valami nagyszerűt készít Isten számotokra. Ma még nem értjük ugyan, de ti magatok vallottátok egy másik igei mottóban, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Minden. …
És azt se felejtsétek, hogy mi emberek, egy kicsit Teremtők is vagyunk. Minden kapcsolatunkban építünk, de rombolhatunk is. Minden szavunk, tettünk, de annak hiánya is, lavinákat indít el. Képesek vagyunk szárnyakat adni valakinek és egy pillanat alatt le is törhetjük azokat. Vigyázzatok erre a teremtő vonásra! Soha ne a rombolás hangja győzzön a szívetekben! Teremtsetek jövőt, őrizzétek meg az anyanyelvet, védjétek meg és adjátok tovább az elődeinktől kapott hagyatékot, és a hitet! A ti kezetekben a jövő!
Becsületes munkátokat, hűséges kiállásotokat, állhatatos hiteteket Isten bőséges áldása koronázza! …”
Bara Lajos-István igazgató
Zilah, 2020. június 12.
A ZRWK végzős diákjainak ballagásáról az e heti Szilágyságban olvashatnak.
