Gyümölcsritkítás

Az egyik legnehezebb feladat. No, nem azért, mert különösebben nehéz fizikai munka lenne, egyáltalán nem. Maga az a tény, hogy a fejlődő gyümölcsök egy jelentős részét levágjuk, leszedjük a fáról…mikor még zöldek.

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy nem kötelező. Sokan nem is végzik el. Így viszont lehet rengeteg dió nagyságú őszibarackunk, melyek bár apróak, de jóízűek; és lehet kilóra ugyanakkora súlyú őszibarackunk, melyekből kettő már nem fér el a kezünkben. A döntés rajtunk múlik.

Azt vegyük figyelembe, hogy egy alma, barack vagy körtefa terem egy évben mondjuk 50 kiló gyümölcsöt. Nem mindegy, hogy 50 kiló ribizli nagyságú barackunk lesz, vagy 50 kiló öklömnyi méretű gyümölcsünk, de ettől is fontosabb, hogy a fa nem kényszerül túl sok gyümölcs kinevelésére és ezáltal a következő évben nem tart „pihenőt”, vagyis
a termésritkítással csökkentjük a gyümölcsöskertben annyira ismert alternancia (a bőséges terméshozamú évek és szinte gyümölcsmentes évek váltakozása) kialakulásának esélyét.

A gyümölcsritkítás időpontját nehéz meghatározni. A jó időben végzett ritkítással már a következő évi termőrügyek fejlődését is elősegítjük, míg ha későn végezzük a munkát, a gyümölcs méretét már nem fogjuk befolyásolni.

A termő gyümölcsfáknak május végén megkezdődik a természetes gyümölcshullásuk. Ebben nincs semmi rendkívüli, a fa ledobálja azokat a terméseket, melyeket nem fog tudni kinevelni. Amikor a ter­mészetes gyümölcshullás befe­jeződik, akkor kialakul a végleges­nek tekinthető gyümölcsbera­kódás. Ahol idén az áprilisi fagy nem okozott jelentősebb károkat, ott szinte minden gyümölcsfaj ese­tében igen nagy, esetenként túl­zott mértékű a fánkénti gyümöl­csök darabszáma. A túlzottan nagy gyümölcs­terhelésnek kedvezőtlen hatá­sa a gyümölcs elaprózódása, azaz gyengébb minősége.

A gyümölcsritkítás megfelelő ideje:

Honnan tudjuk, hogy befejeződött-e a természetes gyümölcshullás, és kezdhetjük a ritkítást? Ez nagyon egyszerű. Naponta nyomon követhetjük úgy, hogy enyhe rázással ellenőrizzük, hogy tart-e még a természetes gyümölcshullás. Amikor az enyhe rázásra már nem hull le több apró, elsárgult gyümölcskezdemény, kezdhetjük a ritkítást.

Az almánál a túlzott kötődés esetén vagy minden második gyümölcscsokrot távolítsuk el, vagy csokronként 1-2 db gyümölcsöt hagyjunk meg.

Főleg a rövid kocsányú fajok­nál (őszibarack) gon­doljunk a leendő gyümölcs végleges méretére, így állítva be a gyümölcsterhet. Ezeknél 8-10 cm vagy ökölnyi távolság legyen a két gyümölcs között, ami egyenletes eloszlást mutat a koronán belül, illet­ve biztosítja minden egyes gyümölcs megfelelő méreté­nek kialakulását.

A gyümölcsritkítás feladata és célja:

Segítségével megakadályozzuk a fa túlterhelését, mérsékeljük a gyümölcsök egymás közötti versengését, így biztosítva megfelelő méretük és színeződésük kialakulását. A gyümölcsritkítás után a fán kevesebb beteg és korcs gyümölcs marad, és a fa évről évre rendszeresen terem.

A beavatkozás növényvédelmi szempontból is hasznos, mert a ritkán álló termések közé könnyebben behatol a permetlé és így hatékonyabb lesz a védekezés. Ügyeljünk arra, hogy a ritkítást részletekben, néhány napos időközökben végezzük. A ritkítás mértékének általános szabálya, hogy minden meghagyott gyümölcs között elférjen egy kifejlett harmadik. Ezért a gyümölcsöket átlagosan 8–10 cm-re hagyjuk egymástól. A gyümölcsritkításnál figyelembe kell venni a fa korát, fajtáját, egészségi állapotát és a kötődött gyümölcs mennyiségét is. Szinte minden évben ritkítani kell az almát, őszibarackot, körtét.

gazigazito.hu