A málnának a földieperhez hasonlóak a tulajdonságai, bár vas, réz és kalcium tartalma magasabb. A málna tartalmaz A vitamint, és bizonyos mennyiségű B1 és C vitamint is. A málnát éretten fogyasszuk, miután a benne lévő sav éretlen állapotban káros.
A málna jobban viseli a klímát északabbra, mint délen, bár nem szabad kitenni sem a szélsőséges melegnek, sem hidegnek. Az enyhén homokos talajt kedveli, amelyhez ültetés előtt humuszt is kevertek.
Önbeporzó, gyökérsarjakkal szaporodó, bogyós félcserje. Nagyon sok fajtája van. Választhatunk a korai, középérésű, kései, egyszer vagy folyamatosan termők közül.
Kedveli a világos félárnyékot, szélvédett tenyészhelyet, az állandó talajtakarást és a gyengén savas kémhatású, nedves, laza talajt.
Sövényként a kerítés mellé is ültethető, de nevelhetjük rács mellett is. Két stabil kerítésoszlop közé húzzunk ki két szál drótot, melyet a hosszú hajtásaikkal befuthatnak. Így a kötözést is megspóroljuk.
Ültetési időszak az ősz, szeptember október és a kora tavasz. A tőtávolság 40-60 cm legyen és a sorok egymástól 1,20-1,60 cm – távolságra legyenek egymástól. A megsérült gyökereket kicsit vágjuk vissza, és sekélyen ültessük a növényeket az előzőleg komposzttal feljavított ültetőgödrökbe. Terítsük szét a a talajtakaró anyagot, mely szerves tartozéka a málnásunknak. A gyengén savas állapotot tűlevélkomposzttal tudjuk létrehozni. De használhatunk szalma, gyaluforgács, hullott lomb fekete nadálytőlevelet és kéregmulcsot is.
Kifejezetten jó hatású a málna alá vetett zöldtrágya, mely maradhat mulcs gyanánt. Zöldtrágyának pillangósokat válasszunk, melyek a gümőkben megkötött nitrogénnel kedvezően hatnak a málnára.
Málna metszése:
Tudnunk kell, hogy a málnánk egyszer termő vagy folyton termő, mert a metszési módjuk különbözik. (Ha kaptuk, és nem tudjuk, akkor első évben figyeljük meg. Ha nyáron letermett, és nem hoz több virágot, akkor egyszer termő, ha folyamatosan hozza az új virágokat, akkor folyton termő tövünk van)
A folyton termő (kétszer termő) metszése:
Ez a legegyszerűbb, mert ősszel az összes hajtást visszavágjuk, kitakarítjuk, a gyomokat kiszedjük és nincs vele különösebb munkánk. Június közepén utómetszéskor távolítsuk el a gyenge sarjakat.
Az egyszer termő metszése:
Téli metszés:
A fiatal vesszők nyáron erőteljesen hajtanak, következő évben gyümölcsöt hoznak, majd el is pusztulnak. Ezért a letermett vesszőket közvetlen a talaj felett le kell metszeni.
Ezzel egyidőben vágjuk ki a gyenge fiatal hajtásokat is. Csak az erőteljeseket hagyjuk meg. A levágott gallyat és hajtást csak akkor szabad a komposztra tenni, ha biztosak vagyunk benne, hogy egészségesek.
A kifejlett növények 5-7 új erős hajtást hoznak, ám egy tövön elegendő csak 2-3-at hagyni. A másodéves vesszők teremnek. A vesszők élettartama két év, ezután – az érés és a szüret befejeztével – közvetlen a talajszintnél ki kell vágni őket. A kiálló csonkok könnyen fertőződnek.
A málna télvégi metszése viszonylag egyszerű, bár ezt a munkát érdemesebb még az előző év augusztusában elvégezni.
Nyári metszés:
A málnát tulajdonképpen két alkalommal kell metszeni. Az első a málna ritkító metszése, a másik a termővesszők visszametszése. A ritkító metszést nyáron, közvetlenül a szüret után végezzük. A szüret végére a málnasorok tömöttekké válnak, s többnyire hosszú ideje nem részesültek növényvédelemben sem, azaz betegségek hordozói lettek.
Először a letermett vesszőket vágjuk ki tőből, és hordjuk is ki, hogy elégessük. Igen, meg kell semmisíteni, mert meg akarjuk védeni a málnásunkat.
Ha ezzel megvagyunk, fertőtlenítsük a metszőollót, mivel további ritkításokra lesz szükség. Fertőtleníteni hypós vízbe mártással a legegyszerűbb, majd mossuk le az ollót.
Következik a sarjak ritkítása. Úgy számoljunk, hogy egy négyzetméterre 5-6 vessző maradjon.
Először a gyenge, beteg, fejletlen, vékony sarjakat vágjuk ki tőből majd válogassuk ki a gyökér illetve a tősarjakat.
A tősarjak az előző évi növény tövéből törnek elő, és 4-5 éven belül a gyökérzetük elsatnyul, leromlik a málnásunk állapota.
Ritkításkor a gyökérsarjak maradjanak a tősarjakkal szemben. A gyökérsarjak új, saját gyökérzettel életképesebbek, mint a tősarjak. A gyökérsarjakat a tősarjaktól könnyen meg tudjuk különböztetni, egy-egy tőtől távolabb nőnek, önálló növényként jelennek meg. Nekik saját gyökérzetük van, ezeket tudjuk át ültetni, ha szükséges.
Ha sövényművelésű a málna, úgy méterenként általában 8–10, míg a jó erőben lévő ültetvényben 12 db termősarjat lehet meghagyni. A meghagyható sarjak száma függ a fajtától, fejlettségüktől, egészségi állapotuktól stb. A kiválogatott sarjak lehetőleg a következő tulajdonságokkal rendelkezzenek: jól beérett, egészséges, kártevőktől és kórokozóktól mentes, vastagságuk legalább 1 cm, hosszúságuk pedig 1,5 m legyen. A felesleges és a letermett − elszáradt −sarjakat tőből kell eltávolítani. A metszés során ügyeljünk arra, hogy a málnasor szélessége ne legyen több 40–45 cm-nél.
A meghagyott sarjak végét vissza kell metszeni 1,5–1,7 m−re, illetve a támberendezés legfelső huzalja felett 15−20 cm−re. A visszametszés azért szükséges, mert egyrészt a csúcsi részek rügyei fejletlenek, másrészt pedig, hogy kezelhető legyen a növény. A meghagyott vesszőket a huzalok közé kell igazítani, majd a felső huzalhoz rögzítjük őket.
Bokor vagy karós művelésnél − az előzőekhez képest − nincs lényeges eltérés, egy négyzetméterre számolva a 8–10 termősarjat kell meghagyni.
A málna talajigénye:
Tápanyagban gazdag talajt igényel, nedves, de nem pangóvizes humuszos vagy agyagtalajt. A málna jól fejlődik a csapadékban gazdag terülteken. Laza homoktalajba sok tőzeget, istállótrágyát, zöldtrágyát dolgozzunk be.
Ültethetünk alá bokorbabot, alacsony termetű zöldborsót is, melyeknek lombját talajtakaróként az ágyáson hagyhatunk. De jó hatással van a málnára az alá ültetett körömvirág is.
A málna tápanyagigénye:
Tápanyagigényes növény, ezért tavasszal bőven szórjunk a töve köré komposztot, trágyapelletet, melyet sekélyen be is dolgozunk a talajba. A legnagyobb mennyiségű tápanyagra virágzás előtt van szüksége, és ez egész a szüret végéig tart, amíg ki nem neveli az összes bogyót. Tápanyaghiányra érzékenyen reagál, ezt a levelek megváltozott színe is jelzi.
A málna betegsége:
A málna betegsége a didimellás vesszőfoltosság. Felismerhető, hogy kezdetben előbb szürke majd később ibolyásbarna színű foltok jelennek meg, majd felrepedezik a kérek és elhalnak a hajtások. A megbetegedett részeket lehetőleg azonnal vágjuk ki, és semmisítsük meg. Megelőzésként használjunk talajtakarást, zsurlófőzettel permetezzük. A tél végi lemosópermetezéskor a málnát se hagyjuk ki. Különösen akkor válik fogékonnyá a betegségre, mikor tavasszal a talaj erősen felmelegszik. Ezt megelőzhetjük, ha takarjuk a talaját, majd árnyékolásra beültetjük a feljebb felsorolt növényekkel.
A málnásunkat ne ássuk és kapáljuk, mert sekélyen gyökeresedik, így megsértenénk a gyökérzetet.
Betakarításkor szedjünk pár szép egészséges levelet is, melyet megszárítva teaként fogyaszthatunk.
A kertész kertje című sorozatból pár perc a málna telepítéséről:
szeptemberi metszése:
Környezeti igényei:
A kiegyenlített klímájú vidékek növénye. Nem szereti, sőt kimondottan szenved a hőségtől. Forró, aszályos időszakban a gyümölcsök „rásülnek” a vacokkúpra, ezért azokat nehéz leválasztani. Fényigénye nagy, nem tűri az árnyékolást. Gyümölcseink között egyike a legcsapadékigényesebb fajoknak. A mennyiség mellett a csapadék megoszlása is fontos szerepet játszik – ezt öntözésekor vegyük figyelembe. Ha a virágzás második felétől a szüret befejeztéig tartó időszak aszályos, terméshozamuk jelentősen csökkenhet még akkor is, ha egyébként az évi csapadék mennyisége elegendő. Legjobban a mélyebb termőrétegű, szerves anyagokban gazdag, levegős, savanyú talajokat kedveli. Különösen nem szereti a tömött, levegőtlen, magas mésztartalmú földet. Vegetációs időben még rövid ideig sem tűri a vízborítást, tehát ahol a csapadékvíz gyakran összegyűlik, oda ne telepítsünk málnát.
Ez a málnások egyik legveszedelmesebb betegsége, melyet a Didymella applanata nevű gomba okoz. A parazita a leveleket, levélnyelet, a hajtásokat, a terméskocsányt és a termést is megtámadja. A hajtásokon június végén, júliusban a rügyek körül vagy a rügyek alatt elmosódott szélű, kezdetben liláspiros, később barnás, nagy kiterjedésű foltok keletkeznek.
A foltok gyakran körül is ölelik a hajtást. A fertőzött szövetek elhalnak. A következő év tavaszán az elhalt kéreg feletti bőrszövet elválik, fellazul (levegő kerül alá), így ezüstszínű lesz, a kéreg pedig hossz- és keresztirányban felrepedezik, majd elválik a fás résztől. Az erősen fertőzött vesszők rosszul telelnek, elfagynak, tavasszal nem hajtanak ki. A beteg vesszőkön gyenge minőségű termés fejlődik. A levelek sárgulnak és a leveleken barna foltokat okoz a kór. A foltok gyorsan növekszenek, a fertőzött helyek később elhalnak, kitöredeznek. A fertőzés jelentősen hozzájárul a málnavesszők pusztulásához, az ültetvények gyors leromlásához. A kórokozó a fertőzött vesszőkön telel át, s tavasszal ún. aszkospóráival fertőz. Ezek kiszóródása elhúzódó, a csapadék és a páratartalom befolyásolja. A fertőzés a sebzéseken át, de az ép bőrszöveten keresztül is megtörténhet; sűrű, buja, párás mikroklímájú ültetvényben a legerősebb.
A védekezésnél nagyon fontos, hogy a letermett és fertőzött málnasarjakat tőből távolítsuk el. A meghagyott sarjakat a sorban egyenletes távolságra igazítsuk úgy, hogy elegendő napfényt kapjanak. Nagyon fontos a talajerő fenntartása és a gyomtalanítás, valamint a megfelelő tőtávolság.
A málna szaporítása:
A málnát feltöltéses bujtással májusban könnyen és biztosan szaporíthatjuk. Olyan tövet válasszunk, melyet érdemes szaporítani. A feltöltéshez komposzt és tőzeg keveréke a legalkalmasabb, de a jó minőségű kerti föld is megteszi.
