Március 15-ei megemlékezés Szilágybagoson

Napok óta azon gondolkodom, hogy mi módon, tudnám egy szóba sűríteni azt, hogy mit is jelent Március 15! A médiából különböző mottók jönnek velünk szembe, mint pl. Március 15. Minden Magyar Ünnepe. Valóban az anyaországon kívül rekedtek számára a március 15-én megrendezett ünnepségek alkalmával érezzük legerősebben nemzeti identitásunk. Hiszen ilyenkor a világ magyarsága ünnepel. Ünneplünk egy olyan forradalmat, amelyet levertek, de mégis sokat nyertünk általa. A forradalom egyesítette a nemzetet, mint ahogy az ünnep is összehozza az embereket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a bagosiak ünneplése.

Mint minden ünnepre, most is mindenki készült. Már nem szükségesek a nagy gyűlések a feladatok leosztása véget, hisz az évek óta jól működő közös tevékenységek során mindenki tudja, hogy mi a feladata. A megemlékezés során a község minden tagja képviselteti magát.

Ahogy nap után egyre közelebb kerülünk a jeles dátumhoz, az iskola diákjai tanáraik irányításával elkezdenek készülni az ünnepre. A Dörömbölő Néptánccsoport, terem hiányában, akár a szabad ég alatt, a Hivatal udvarán is készül a fellépésre. Az RMDSZ Nőszervezetének bagosi képviselői kis zászlókat készítettek, hogy azzal kedveskedjenek az ünneplőknek. A Mákvirágok főnixként hamvaikból kaptak erőre, hogy megörvendeztessék az egybegyűlteket szépen csengő magyar nótákkal.

Néhány nappal az esemény előtt az ünnepség forgatókönyve is összeállt.

Az előkészületek és a próbák napról napra folytak, mintha minden mozzanat kőbe lett volna vésve. Itt-ott a faluban a házakon, vagy kapukon már csütörtökön megjelentek a magyar zászlók. Elkészült a Kultúrotthonban is a dekoráció utolsó fázisa, a székek is a helyükre kerültek, már csak a közönség hiányzott!

Pénteken az RMDSZ Bagosi Szervezete jóvoltából a helyi Nőszervezet tagjai és a Hivatal dolgozói szendvicseket készítettek, a résztvevők megvendégelésére. A délelőtt folyamán az intézmények oldalán is lobogtak a magyar zászlók és egyre több magánház oldalát díszítette nemzeti jelképünk. Az óvodások és elemi iskolások, az óvó nénik és a tanítók segítségével zászlócskákat, kokárdákat készítettek. A nagyobbak egy része Bacsadi-Diószegi Piroska igazgató nővel, Tönkő József Norbert és Somogy János tanárokkal a temetőkertben tették rendbe a Hősök sírját, valamint Báró Bánffy János, 1848-49-es huszár ezredes sírját. A diákok másik része az esti fellépés főpróbáját tartotta a Kultúrban Farnas Friderika, Kállai Annamária és Székely Enikő tanárnők irányításával.

Pontosan fél 6-kor megszólalt a református templom harangja, egyre csak hívta emlékezni és ünnepelni a község minden lakóját. Hatra meg is telt a bagosi Kultúrotthon. Az érkezők az ajtóban megkapták az előre elkészített zászlócskákat, amelyek az ünnepség adott pontján kiemelt szerepet kaptak.

Az idén is, mint minden esztendőben ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékezés. Az igei szolgálatot nt. Lukács József hirdette a Zsoltárok Könyvének 4-ik része alapján. Ezt követte az RMDSZ szilágybagosi szervezet elnökének Kovács Bélának az ünnepi beszéde. A beszédek sorát Tönkő József Norbert történelem szakos tanár folytatta. Az iskolások előadásukban megemlékeztek a fordadalomban és a szabadságharcban szerepet vállat nőkről és tevékenységeikről. Majd a Dörömbölő Néptánccsoport verte fel a port a színpad deszkáin. Bernáth István a község polgármestere ünnepi beszédében, kossuthi elhívatottságra bíztatta a jelenlévőket. A Mákvirágok közismert magyar nótákat énekeltek és buzdították a résztvevőket az éneklésre. Az ünnepi műsor a Kultúrotthonban, a Himnusz közös eléneklésével ért véget, aztán az ünneplő közösség szép sorban átvonult a templomkertben, ahol egy rövid igemagyarázat és imádság után a kegyelet koszorúit helyezték el az intézmények képviselői. A Székely himnusz közös eléneklése után a kultúrban az elkészített szendvicsek és kalács elfogyasztása közben kötetlen beszélgetésre, mulatozásra volt lehetősége a résztvevőknek.

Ebben az évben is ünneplésünket az 1848-as hőn áhított forradalmi eszmék ideája jellemezte. Bennünk volt és marad: a BÉKE, a SZABADSÁG és az EGYETÉRTÉS!

Összevetve a rendezvényre való készülődést, lebonyolítását és visszhangját, most már tudom mit jelent egy szóban Március 15.

Március 15., a KÖZÖSSÉGet jelenti! – azt a közösséget, amit Lukács József az igehirdetés során is kiemelt „…mert ahol közös a cél ott közösség van, és munka van, és egyetértés, de ahol csak közönség, ott felüti a fejét a zúgolódás és a széthúzás.”

B.B.