1956-os erdélyi mártírokra emlékeztek Krasznán

,,…A 11 órától kezdődő eseményen az Észak-Erdélyi Törzsszék képvi­selői, a Margittai-, Nagykárolyi-, Szalontai Székek képviselői vol­tak jelen, valamint a helyi elöljárók. A megemlékezés a Szózat elé­neklésével vette kezdetét, majd a Történelmi Vitézi Rend Nagykárolyi Széke részéről dr. Geréb Miklós irinyi református lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót Bogya Miklós krasznai polgármesternek, aki rövid történelmi ismertetőt tartott. Elmondta, hogy az 56-os események fő vonulata Budapesten, Magyar­or­szágon játszódott, viszont nem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy nagyon sokan szimpa­tizáltak Erdélyből is a forradalom eszméivel. Az erdélyi 56-os meg­mozdulásoknak nem volt átfogó, erdélyi jellege, hanem sokkal in­kább a lokális lázadások vol­tak jellemzőek. Ilyen például a temesvári diáklázadás, a­hol etnikumtól függetlenül nyil­vá­nították ki az emberek véle­mé­nyüket a zsarnokság, illetve a diktatórikus rendszer ellen. Ez a megmozdulás kiváló példája volt az együttérzésnek. A megtorlás aránytalanul magas volt, az el­nyomó hatalom mindenkit elsö­pört az útjából, aki a rendszer ellen szót emelt.

Vitéz Bikfalvi György székka­pitány, ’56-os erdélyi elítélt múltjáról mesélt. Az 1956-ban még csupán 13 éves fia­tal fiú nagyobb korában csatlakozott Nagyváradon a Szabadságra Vágyó Fiatalok Szövetségéhez, amelyről köztudott volt, hogy egyike az ‘56-os forradalommal szolidarizáló csoportoknak. 17 évesen tar­tóz­tatták le és ítélték 15 év kény­szer­munkára, ebből 4 évet le is töltött Románia legkeményebb börtöneiben….”

A megemlékezésről az e heti Szilágyságban olvashatnak.