175 éve letétetett a szabadság talpköve – Ünnepi megemlékezés Sarmaságon

1848. március 15-e a szabadság, az összetartozás, a bátorság szimbólumává vált. A márciusi ifjak előtt tisztelegve, ünnepi megemlékezést tartottunk Sarmaságon. Idén sem maradhatott el a koszorúzási ceremónia a Pro Libertate Emlékműnél, majd ezt kulturális műsorösszeállítás követte a helyi Művelődési házban.

Az ünnepség március 15-én délután fél hattól kezdődött a szoborparkban, ahol főhajtással és egy-egy koszorú elhelyezésével tisztelegtünk az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc ismert és ismeretlen hősei előtt. Az eső és a rossz idő ellenére a helyi magyarság bebizonyította, hogy semmi sem gátolhatja meg abban, hogy együtt tisztelegjenek hőseik előtt.

Az műsort Horváth József, nyugalmazott történelemtanár kezdte meg ünnepi beszédével, melyben elmondta: „Ritka, nagyon ritka pillanat, amikor egy nemzet minden tagja igazán összefog, egy cél motivál mindenkit. Ezen ritka történelmi pillanatok egyike volt 1848. március 15-e, melyet egy folyamat követett, ami új alapokra helyezte a következő 175 év történelmét. Ezek az alapok végül olyannyira megszilárdultak, hogy ma teljesen természetes számunkra a szabadság, s nem is gondolunk bele, hogy ez nem volt mindig így. A márciusi ifjak harcoltak a szabadságért, s ti kedves mai fiatalok nehezen élitek át ezt a helyzetet, hiszen a szabadságot természetesnek, mindig adottnak tekintitek. Nem volt ez így, nagyon meg kellett küzdeni és szenvedni érte.”

Talán ezek a gondolatok hordozzák a legnagyobb üzenetet, a szabadság sajnos nem természettől adódó, mindig voltak és lesznek olyan erők, amelyek ettől meg szeretnék fosztani nem csak a magyarságot, más nemzeteket is. De mindig voltak és lesznek olyanok, akik ezért az egy szóért, amely talán erősebb minden acélnál és puskagolyónál, az életüket is képesek föláldozni. A szabadság eszménye egy olyan örökség, amely generációról generációra öröklődik, vigyáznunk és óvnunk kell, hiszen őseink kemény munka árán tudták csak megkaparintani, mégis elég egy másodperc, egy rossz döntés és máris csak emlékként él tovább bennünk.

Legyünk hát felelősségteljesek, gondoskodjunk örökségünkről annak rendje és módja szerint! Sosem szabad elfelejtenünk, honnan kaptuk és milyen áron!

Mi a legfontosabb dolga a mai embernek? Óvni, átadni és emlékezni! Óvni és átadni gyermekeinknek mindazokat az eszméket, hagyományokat, értékeket, amelyeket örökségül kaptunk szüleinktől, nagyszüleinktől, őseinktől, és mindezekre örökké emlékezni és gyermekeinket és megtanítani az emlékezés módjára!

Az ünnepi beszédet a Debreceni Népi Együttes és az Illegetők Néptáncegyüttes közös produkciója követte, melynek címe #JÓANÉPIPETŐFI200, felkészítőjük Herz Vilmos művészeti vezető, illetve verseket szavaltak a Sarmasági 1-es Számú Szakképző Líceum diákjai. Előadásukban Petőfi Sándor verseit és az 1848-as forradalom eseményeit dolgozták fel. Az élőzenés kíséretet a SzómiSzó zenekar biztosította. Tartalmas és színvonalas előadást láthattunk, amely méltó tisztelgés volt mind Petőfi emléke előtt, mind a szabadságharc hősei előtt.

Az ünnepséget nemzeti imádságunkkal, a Himnusszal zártuk.

Köszönjük a színvonalas előadást, és köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt jelenlétével! Tisztelet a bátraknak!

Székely Anetta